Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - Keveházi László: Wallaszky Pál
Hazatérve a tótkomlósi gyülekezet lelkésze lett, de egészségügyi okokból Cinkotára jött. Sajnos a cinkotai levegő sem tett jót neki, Felvidékre költözött: jolsvai pap lett. Itt eddig az istentiszteletet egy csűrben tartotta a kicsiny gyülekezet. Wallaszky munkája nyomán két év alatt szép templom épült. Hamarosan alesperes, majd a gömöri evangélikusok esperese lett. Érdemes megemlíteni, hogy a 100 évvel ezelőtti, 1791-es zsinatnak is aktív tagja volt. Amikor a tiszai kerület püspöke meghalt, őt akarták püspökké választani, de a 80 éves Wallaszky érett korára tekintettel nem vállalta. Tótkomlósi lelkész korában nősült, nyolc gyermekük volt összesen, ebből csak három lánya nőtt fel. Az ősz Wallaszky 83 éves korában, 1824. szeptember 29-én hunyta le szemét. Lelkészi szolgálata is kiemelkedő volt. Természetesen gondolkozása a korszellem, a felvilágosodás hatása alatt állt. Érdemes azonban az akkoriban ritka lelkipásztori gyakorlatára figyelni. A reggeli templomi ima után egy rövid séta következett, majd délelőtt naponként felkereste azokat, akik bajban voltak, hogy vigasztalja, tanácsával erősítse azokat. A vasárnapi istentisztelet után híveit sorra látogatta, hogy jobban megismerje a családokat. Mindenkivel szívesen beszélgetett és ajtaja nyitva volt mindenki előtt. Gyülekezeti tagjai szerették, tisztelték és szívesen hallgatták. Lelkésztársai bizalma folytán kapott egyre több közegyházi szolgálatot is. Néhány igehirdetése megjelent, s ezek mutatják, mennyire ismerte korát és mennyire igyekezett korának lefordítani az örök Ige üzenetét. Személyében, megjelenésében is tiszteletreméltó és nyájas volt egyszerre. Apróság, de jellemző beszélgetés lelkipásztori gondolkodására a következő párbeszéd. „Régen láttam lelkész úr” - mondta egy gyülekezeti tagja. „Elég nem jó, holott engem mindennap láthatni a templomban” — válaszolta a lelkipásztor. Tudós pályája még nagyobb ívű volt. Lipcsében volt tanára Bél András is, Bél Mátyás tudós lelkész fia. Szinte barátság alakult ki köztük és talán éppen Bél Mátyás emléke ösztönözte, hogy a magyar irodalom felderítésére szánja magát. Első könyve Hunyadi Mátyás korának irodalmi és tudományos szempontból való feldolgozása volt. Hazánk Wallaszky korában nem kultúrájáról volt híres. Ez indította őt arra, hogy egy nagyobb munkába is kezdjen és ez szinte életművévé lett, Tótkomlóson kezdte és Jolsván fejezte be. „Conspectus Reipublicae Litterariae in Hungária” — volt könyvének címe. Ha nem is első, de korának legátfogóbb irodalomtörténete volt ez a könyv, benne a hunok korától napjaiig, századokra bontva a különböző tudományos ágak és irodalmi müvek regisztrálása. Irodalomtörténetről ma sem lehet írni és beszélni nevének és művének említése nélkül. Hogy mennyire átfogó volt könyve, arra jó példa Horváth János irodalomtörténete (utolsó kiadása 1976-ban volt), és talán ma is a legautentikusabb irodalomtörténet. Ebben írja a szerző: „Wallaszky felfogása szerint a magyar irodalomtörténet mindent felölel, amit valaha magyarországi ember írt, s ő valóban ezt akarja is megírni.” Ma talán újra megnyílik a lelkészek előtt a „tudomány csarnoka”. Wallaszky gazdag élete, lelkipásztori szolgálata és tudóspályája együtt tanít arra, hogy a lelkészi szolgálat és a tudomány nem zárják ki egymást, sőt emlékezete ilyen következtetést is adhat: tudós papokra mindig, ma különösen is szükség van. Keveházi László 56
