Evangélikus Naptár, 1992

Sólyom Jenő: Közoktatás, köznevelés és az evangélikus iskolák

kellene nevelkednie bárkinek. ... Hanem az, hogy akik tanítanak benne, keresztyéneknek vallják magukat és a tanulók iránti magatartásukat éppen az határozza meg, hogy keresztyének: másként látják magukat és tanítványaikat, mint azok, akik nem keresztyének. Ez a sajátos evangélikus keresztyén magatartás ebben a hármas tudatban gyökerezik: tudják magukról, hogy: 1. Isten teremtményei, 2. bűnösök, 3. Jézus Krisztus által megváltottak, és ugyanezt tudják tanítványaikról is. ...A keresztyén öntudat három jellemzője együtt mutatkozik az evangélikus iskola nevelőinek a magatartásában ... ilyen alázatos, hívő és üdvösségükért hálás, tanítványaikkal együtt tusakodó és együtt dolgozó magatartásúak benne a nevelők.” Vagyis az evangélikus iskola lényegéhez tartozik az, hogy benne evangélikus öntudatú tanítók és tanárok oktatják, nevelik az ifjúságot.

A több mint negyvenévi szünet után az újraindulás nem jelentheti azt, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Megváltozott az iskolarendszer. A néhány osztályos, néhány tanítós elemi népiskolával szemben a közoktatás a nyolcosztályos általános iskolára épül. Az elmúlt évtizedekben lényegesen megváltozott a tanári pályán tevékenykedők kapcsolata az egyházakkal. A pedagógusoknál különösen érvényesült az a kontraszelekció, mely a gyülekezetekhez kötődő fiatalokat sújtotta az egyetemi, főiskolai felvételnél, bár a mostani pedagógusnemzedékben is vannak hűséges egyháztagjaink. '

Ugyanakkor megváltozott az evangélikusság arányszáma és területi eloszlása is. A kitelepítések, a lakosságcsere a történelmi egyházak közül minket sújtott a legkeményebben. A városiasodás, az elköltözések révén hagyományos falusi gyülekezeteink lélekszáma csökkent. Sok, egykor többségében evangélikus településen is kisebbségbe kerültek híveink. Egy ilyen kisebbségi, a legoptimistább becslés szerint is a lakosságnak legfeljebb 4%-át (de inkább csak 3%-át) kitevő egyház nem vállalkozhat arra, hogy a fenti sajátságokkal rendelkező iskolák széles hálózatát tartsa fenn, s így vegyen részt a közoktatásban.

Egy nagyobb körzet igényeit kielégítő gimnázium esetén jobbak az esélyek, de itt is hosszú átmeneti időszakra lesz szükség ahhoz, hogy újra indított vagy indítandó gimnáziumaink a fenti értelemben vett igazi evangélikus iskolákká váljanak.

Mivel a családon kívüli nevelés az óvodánál kezdődik, több helyen terveznek evangélikus óvodát, sőt, mint a következő cikkekből látjuk, néhol már be is indultak azok. A tárgyi feltételek megteremtése is könnyebb talán egy néhány csoportos óvoda megnyitásához, mint egy sokosztályos iskolához, s néhány odaadó evangélikus óvónőt is könnyebb találni, mint egy teljes tanári kart. így az egyházi óvodáknak nagyobb szerepe lesz az elkövetkező években, mint az egyházi általános iskoláknak.

Igen jó kezdeményezésként a szegedi gyülekezet iskola helyett egyházi kollégiumot kíván alapítani. A gyülekezet maga ugyan viszonylag kicsi, de Szegedre — egyetemi város lévén - sokan jönnek tanulni a környékbeli nagy evangélikus gyülekezetekből is. Egy kollégium, mely elsősorban a nevelés helye, fontosabb szerepet tölthet be, mint egy oktatási intézmény, s ez más városokban is követendő példa lehet.

A következő nemzedék iránti felelősségünknek az iskolákkal kapcsolatban is meg kell mutatkoznia, annak anyagi következményeivel együtt. Az állam minden tanuló után ugyanannyi támogatást nyújt az egyházi iskoláknak, mint az államiaknak, de ez nem fedezi egy színvonalas iskola fenntartásának költségeit. Iskoláinknak a jó működéshez szükségük van egyháztagjaink áldozatos támogatására. Az elkövetkező években, az óvodáktól eltekintve, iskola fenntartására egyes gyülekezetek valószínűleg nem nagyon fognak vállalkozni. Gimnáziumainkért, melyek jelenleg az egyházke25