Evangélikus Naptár, 1992
Káposzta Lajos: Álomtól az első évzáróig
rület vagy az országos egyház felügyelete alatt állnak, közös felelősséget kell érez- nünk. Minden gyülekezetünknek szívügyének kell tekintenie az iskolák ügyét, hiszen egyházunk jövendő, evangélikus öntudattal rendelkező aktív tagjai jelentős részben tanulóik közül kerülnek majd ki. Sólyom Jenő Alomtól az első évzáróig A soltvadkerti evangélikus magyar - német óvoda Amikor minden „mozogni” kezdett, a korán kelő ember érzékelhette az elmozdulást a „falurádió” műsorában. Magántulajdon, régi épület, újrahasznosítás. Izgalmasabb volt ennél a „tipp-özön” a rendszerváltásra, a célmeghatározásra, a kivitelezésre, túlélésre. A legmegdöbbentőbb ötlet a „mi a megoldás” kérdésre számomra ez volt — „a temető”. A nyilatkozó alátámasztotta véleményét a múlt hibáival, a beidegződéssel, a tudatficamokkal. Megoldás a temető. Valóban az a megoldás, hogy kihúzzuk a kocsit a temetőbe? Hogy lehet ilyen munkára társat keresni, hogy lehet ezt munkának is nevezni, kikből verbuválódhat a munkatársi közösség? Bármilyen furcsának tűnik is, az óvodára az alapötletet ez a kirívó nyilatkozat adta azzal, hogy ezt nem vállalom. De mit vállalok, mit vállaljak, mihez találhatok munkatársakat? Az épület „adva” volt, igaz, hogy nem könnyen, hisz az iskola ragaszkodott a kulcshoz, az épülethez nemigen, mert negyven évig karbantartás alig volt. A volt egyházi iskola egyik termét csak addig szellőztették, amíg be nem dobták az újabb összetört széket, vagy képkeretet. Az elmúlt kor e rettenetes bizonyítványát tüntette el — szinte az egész falu — két hónap alatt, amikor falat bontott, vizesblokkot hozott létre, nyílászárót épített be, vakolt, festett, vagy szerelvényezett. 1990. október 1-jén tartott megnyitó előtt a beköltözésre egy éjszaka jutott. Azóta 56 gyermek egy szívvel két nyelven tanult imádkozni, énekelni, viselkedni, játszani, vendéget fogadni, számolni és köszönni. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” — ez a mondat fogadja az óvodánkba lépőt, majd az egyházi motívumok magyarázata adja az első szemléltető oktatás anyagát már az előszobában. Tettük ezt a szülőknek, nagyszülőknek és keresztszülőknek megszervezett felnőtteknek tartott hittanórán. így járunk együtt óvodába, templomba, haza. A görög bölcsek peripatetikusan tanítottak. Nem ültek, hanem jártak. A tanítványok is úgy jártak, hogy „követők” voltak. Együtt jártak Mesterükkel. Tehát, a járás tanulást is jelent. így tanított Jézus is. Amikor megszólított valakit, akkor így szólt: „kövess engem!” 26
