Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Ó... akadnak-e még híres „Kis-Zsadányban” olyan hamvasbarna, törökös arcú szépségek, mint amilyen Halász Adél volt?... Az ő esküvőjén méltán kurjongattak a legények; okkal bizonygatták: Itt az öröm, itt a haszon, Megesküdött a menyasszony. Piros alma gömbölyű, A menyasszony gyönyörű! S van-e még az orosi határban olyan nagykacagású, deli özvegyasszony, amilyen Juhász Verőn volt, aki nevetve csavarta ki a vásári zenebonában egymásnak dúródó legények kezéből a bicskát, s egy Czája János erejével koccintotta össze a kakaskodók kobakját?... Hová lettek a határszép, férfierős leányok; s a katonaviselt, nyalka legények, akik teletorokból fújták a büszke hajdúnótát: Szíp a hajdú, ha felül a lovára... Fínyes kardját köti az ódalára... Onnan nézi, merre van a hazája, Szeretője nyóc esztendeje várja... Vidám lakodalmakon, setét temetésen, duhaj pajtai mulatságon bámészkodva döbbentem arra, hogy ez a bihari „paraszti” nyelv - tulajdonképpen a nagy földi, a „kézbe kivont kardú nagyfalusi Arany, szalontai hajdú” nyelve; akinek az ajkán ismételhetetlen szépen zengtek a magyar szavak; hol balladás-marokszorítotottan, hol a pille-libbenés gráciájával... Ki tud oly érzékletesen láttatni robajló lovaglást, mint O?! Várad kövecses utcáin „lovuk acél körme csattog...” S ki képes ennek ellenkezőjét, a zajtalan lovagolást tapinthatóbban elénk vetíteni?! „Nem dobban az úton lovaik lába sem, Körme sík homokba csuklóig lehalad, Nyom előttük sincsen, utánok sem marad; Ha maradna is, ezt mindjárt egyenlőre Söpri az éjszaki szélnek fölözője.” Csak Ő írhatta le, hogy Rozgonyiné tengerzöld ruháját „lebke szellő lebegteti”, s azt is, hogy „...úgy boronga szemein az álom, Mintha árnyék napfényt kerget a határon.” * Engem, mint soproni, írogató teológust, Veres Péter ajnározott az írott szó görin- gyes dűlőútjain, ám Szabó Pál is számon tartott, mint zsadányit... Tudta pedig, hogy „jöttment” szlovák család vagyunk, nem születtem zsadányinak, de többször fejtegette nékem: olyan a keveredés Hajdúban, Biharban, Békésben, hogy a Jó Atya, ha eligazodik — fajta szerint... Ahogyan Szabó Pál szavait hallgattam, hirtelen hallani véltem a nagyidejű öregeink 142
