Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
de az öregapám mégis csak jobban tudta, mivel az is az öregapjától tanulta, akinek ugyancsak az öregapja mondta el. Hát szó, ami szó, az biztos, hogy a régi öregek az ilyesmit sokkal jobban tudták, mint máma a legokosabb ember. Én nem tudom, hogy maga hová valósi, de annyit mondhatok, hogy maguk felé nem tudják úgy a világ teremtését, ahogyan nekem azt az öregapám elmondta. Volt neki egy nagy öblös pipája, amibe majdnem egy pakli dohány belefért. Igaz, az nem boltba vette a dohányt, mert valódi szűz dohányt szítt. Tudhatják, hogy erre mifelénk terem annyi, hogy még ma sem kell nekünk trafikot szívni. Na hát, amikor megtömte azt a nagy pipáját, addig szokott mesélni, amíg az ki nem égett, mivel hol a pipát szíttá, hol meg mesélt. Egyszer egy rágyújtás után mondta az öregapám, hogy az Úr Isten úgy teremtette a világot, hogy amikor még nem volt semmi, de semmitlen semmi ezen a kerek világon, csak olyan sötétség, hogy fejszét lehetett volna akasztani rá, azt mondta magában - mivel még más nem volt: - hejnye, de meguntam már ezt a sötétséget, valamit tenni kéne. Teszem föl, ha valami történne odakünn, még a gyújtót se találja meg az ember, csak tapogathatja, mint vak a hajnalt. Még a csizmájába sem léphet bele, mivel azt se találja meg. Mezítláb meg mégse lehet kimenni, mert hogy akkor még meleg se volt. Kitalálta hát, hogy olyan világítót kell csinálni, ami meleget is ád. így lett a nap az égen.- Na de miből lett az a nap - tette fel a kérdést a vidéki ember —, amikor semmi se volt? Olá Gyuri ránézett a vidékire. Végigmérte tetőtől talpig, mint aki azt gondolja, lám, milyen értetlen egyik-másik ember. 118
