Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
A tömegből még a panasz morajlott, Mikor ő szólt halkan, hogy elég! Homlokán megfénylett a betlehemi csillag S testet öltött a hegyibeszéd. Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek vagyunk mi! Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket, hogy bús darabjai még érdesen csüngnek, érdesen, szennyesen s félig születetlen, hova nem süt a nap, hova nem fér a szem? Krisztus urunk, segíts meg! Hallottunk ájtatos, régi faragókat, kik mindent egyforma türelemmel róttak, nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem: tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten. Bár ilyenek lennénk mi! Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével, s ha mit temagadból szégyenkezve nézel, tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által az Isten is nézi, az Isten is látja! Krisztus urunk, segíts meg! Óh jaj, hova bújhatsz, te magadnak-réme, amikor magad vagy az ítélő kéme?! Strucc-mód fúr a percek vak fövenye alá balga fejünk, — s így ér a félig-kész Halál, s akkor mivé leszünk mi?
