Evangélikus Naptár, 1992
ÉVFORDULÓK, EMLÉKEZÉSEK - VERSEK, ELBESZELESEK
Gyónatlan és vakon, az évek szennyével löknek egy szemétre a hibás cseréppel, melynek nincs csörgője, s íze mindörökre elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe. Krisztus urunk, segíts meg! Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésse, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró? Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni, míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya beállítson majdan szobros csarnokába. Krisztus urunk, segíts meg! Puszta Sándor: Hittanóra Itt nincs semmi. Négy iskolafal S a falon feszület. Hatvan gyermek szeme tükröz, Szólják felém éhes lelkűket. Valahol messze, egy nagy Ágon Virág bomlik, mint itt a szívekben, S a suhogó, nagy, kíváncsi csendben A megtestesülést magyarázom. Uram, Uram, add meg a szót, Az értelmeset és egyszerűt, Mikből áll az örökkévalóság, Hogy mondhassam a nagyszerűt! Kis kagylók ezek s Te vagy a Tenger. Én meg gyarló, kicsi ember, Akarlak mérni roskatag szavakkal, Hogy értsenek, hogy lássanak. 108
