Evangélikus Naptár, 1983
Ribár János: Jót mondjunk róla
Jót mondjunk róla A 8. parancsolat Dante híres művében, az Isteni színjátékban a pokol egyik részét emberi nyelvekkel tapétázta ki, nyilván mert jól ismerte a nyelv életveszélyes hatalmát. Aligha lenne könnyű és örvendetes feladat összeírni azokat, akiket ez a veszedelmes hatalmú nyelv tett megkeseredettekké, lehangoltakká, mert kirabolták őket, nem pénzüket és vagyonukat, hanem becsületüket, jó hírüket elvéve tőlük. Sokszor kísérteiként járja be az emberi közösségeket a pletyka-szörny, aminek halálos csápjai vannak. A kiszemelt áldozatra majdnem letéphetetlenül fonódik rá a szó-hínár, megfojtva a derűt, az örömöt, az életkedvet, s marad utána a leterítettség érzése. Milyen nagy a vétkünk, ha magunk is részt veszünk ennek a szörnynek az életében. Amikor a 8. parancsolat mélyebb értelmét szeretnénk megragadni, akkor nemcsak erre az egy mondatra kell figyelnünk: ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot, hanem a Názáreti Mester szellemében (Hegyi Beszéd) kell gondolkodnunk. Maga a parancsolat valóban egy tiltás, de a betűnél mindig több a benne levő szellem. Ősi értelme, hogy ne rágalmazzunk másokat (Luther szerint a rágalmazás rablás). Isten törvénye itt mintha minimalista lenne. Ennyit lehet elvárni az embertől, de ennyit lehet, sőt kell is. Ennyit kötelessége is megtenni. De amikor valaki Jézus Krisztusban új teremtmény, akkor új helyzetbe kerülve mások a lehetőségei is! A 8. parancsolat sajnos nagyon is időszerű, mert a mai ember tágabb környezetben él, mint korábban bármikor, amit lehetővé tesz a közlekedés, telefon, levelezés stb. Éppen ezért ebben a tágabbá lett élettérben becsületesen meg kell mérnünk magunkat a 8. parancsolattal. Másrészt pedig fel kell mérnünk, hogy aki Jézus Krisztusban új teremtmény, hogy valósíthatja meg, hogyan élheti meg a parancsolat mélyebb tartalmát Jézus szellemében? Úgy, hogy az életünk szolgálattá legyen! Ez a mi páratlan küldetésünk: úgy megélni ennek a parancsolatnak a tartalmát, hogy a Jézus Krisztust vallók áldássá lehessenek mások számára, a közösség számára! Erre pedig akkor van módunk, ha a gondolkodásunkban eljutunk arra a fokra, amikor már képesek vagyunk a saját érdekeinktől függetlenedve szemlélni a környezetünket; amikor már képesekké válunk arra, hogy kilépjünk a saját értékrendszerünkből, helyzetünk abszolutizálásából. Van mit tanulnunk Jézustól: Ő nem elitélte, hanem megértette az embert! Amikor megértjük a másik helyzetét, nyomorúságát, életének zsákutcáját, akkor nyílik meg a mód a segítésre. Különösen akkor segítünk igazán, ha nemcsak megértjük a másikat, hanem van bennünk annyi szeretet, hogy együtt érzünk vele, ha átérezzük mindazt, ami őt fojtogatja. S amikor erre a fokra eljutottunk, akkor már szolidárisak vagyunk vele! A 8. parancsolat Jézus Krisztus szellemében való teljesítése az emberszeretetnek nagyon magas szintjét feltételezi! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. így igaz, de nemcsak annyi, amennyit a szavak az első látásra-hallásra elárulnak, mert Jézus Krisztus követője mindebből egy határozott felszólítást is kihall: fedezzük fel a másik embert, a másik értékeit, lehetőségeit, adottságait, és minden erőnkkel segítsük őt, hogy a benne levő, Istentől kapott lehetőségeit megélje, megvalósítsa. Éppen ebben nagyon nagy segítség az, amikor jót mondunk a másikról. Nem kitalált jót kell mondani, 38
