Evangélikus Naptár, 1983
Mezősi György: Az "írott szó" ma
Az „írott ” Az Evangélikus Elet Közel negyven év tapasztalata alapján, leszámítva az első próbálkozások idejét, mialatt különböző módon és szinteken szolgálhatok egyházi sajtónkban. - vallom, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunk egyik legnagyobb kincse országos hetilapja és egyik legszebb szolgálata az egyházi újságírás. Nem átkozom el, sőt köszönettel gondolok azokra, akik maguk után hívtak, maguk mellé állítottak ebben a szolgálatban. Igazi lutheránus, ezen belül veretesen magyar lutheránus lelkészi szolgálat ez. Ezért a köszönetéin hanghullámai éljék el azokat is, akik valamikor diák koromban szerettették velem a magyar irodalmat, akik a kezembe adták a magyar reformátorok írásait, nemzeti kultúránknak felbecsülhetetlen értékű kincseit, oszlopos építőköveit, európai tudatunk magvetőit. Engem ők vittek el Lutherig s kötöttek vele együtt egy élet szolgálatára szóban, írásban, életben az Isten és ember, Megváltó Krisztushoz. Ezt le kellett írnom azért is, hogy segítsen felejteni is meg hordozni is, emberileg szólva, azokat a terheket, gondokat, küzdelmeket és vesztességeket, amelyek ennek a szolgálatnak velejárói és amelyek hordozásában ugyancsak példaként jártak előttünk, akikről az előbb szóltam. HETI HATVANEZER IGEHIRDETÉS Bármennyire is megdöbbentő nagy ez a szám, bizony hogy úgy van - Sajtóosztályunk, lapunk kiadója hetenként ennyi igehirdetést bocsát útjára az ország minden részébe, sőt még túl a határon magyarul értő hittestvérek címére is. Mert minden példányban ott találjuk a vasárnapi ige értelmezését, egy hétre szóló segítséget a bibliaolvasó kalauz használatához. Lelki kérdéseinkben, hitünk kérdőjeleire ad pásztori választ evangélizációs tanító sorozatunk. Megszólaltatjuk az ige üzenetét a kicsinyek, az ifjúság hangján is és nagy ünnepeinken bőven megtetézzük ezt. Úgy érzem lapunk méltán hordja nevében az „evangélikus” jelzőt, s fejlécében a Luther-rózsát, mint az evangélium hűséges továbbadója. Itt is el kell mondani: történik ez a nem keresztyén ideológiá- jú magyar államban, az állam által biztosított papír és nyomda felhasználásával, nem feltétlenül vallásos nyomdászok és postások közreműködésével. Méltán vetették fel már többször is egyházi vezetőink, mi magunk is a lap hasábjain, vajon egyházunk egész népe előtt nyilvánvaló-e ez a tény? Élünk-e lelkünk épülésére, a 126
