Evangélikus Naptár, 1983

Nagy István: „Lehetetlen, hogy ne cselekedjea jót”

ahol munkánkkal az Isten által teremtett világ védelmét szolgáljuk. Ahol a családban és társadalomban könnyet törölhetünk és örömöt ajándékozhatunk. Ahol felebarátaink és embertársaink jobb létét, életét és jövőjét munkálhatjuk. Senki nem lehet kedves Isten előtt, mert jót cselekszik, hanem azért cselekszik jót, mert Isten kegyelmes szeretete újjá teremtette.” A keresztyéneknek jóvá kell lenni, hogy mások számára a jó cselekvőivé lehessenek.” (Luther M.)

A jócselekedet a hit gyümölcse

„A hit minden jócselekedet kezdete” - vallja Luther. Csak ott beszélhetünk jócselekedetekről, ahol Isten Lelkének munkája nyomán hit keletkezik. „A hit nem könnyű, hanem igen nehéz és drága művészet, amit százezer évig is tanulhatnánk, ha olyan soká élnénk.” (Luther M.) Minden csoda, ami ebben a világban történt, történik és történni fog, a hit csodája.

„Az első, legnagyobb és legnemesebb jócselekedet a Krisztusban való hit. A keresztyének hitéből fakad minden tett, amely az embertárs javát munkálja.” (Luther M.) A hit bizodalom Isten és embertárs iránt. Az Istenre hagyatkozó ember tudja, hogy mindent Istentől kapott. Ezért szellemi és anyagi javait nem őrizgeti, nem rejti el és nem takargatja, hanem szerettei, embertársai szolgálatába állítja. A bizalom mindig reménységgel van tele és minden reménytelenségben a reménységet munkálja.

„Mivel a hit világosság, amelyben Isten arca ragyog fel nekünk, ez a hit mutat meg minden jó cselekedetet.” (Luther M.)

Isten arcán a teremtett világért, az emberért érzett felelősség, szeretet, aggódás, gondoskodás, irgalmasság, a gyermekét hazaváró atyai jóság ragyog. A hitnek munkás szeretetté kell transzformálódni ott, ahol emberek szeme könnyes, ahol arcokra kiül a szenvedés, s a nyomor eltorzít arcokat. Ha a keresztyéneket nem határozza meg a világot átfogó, s minden ember javát munkáló szeretet, akkor nem csodálkozhatunk, ha kétkedve kérdezik: Isten valóban a szeretet Istene? Isten minden ember javát munkálja? Akkor a keresztyének miért csak a maguk hasznát keresik a munkahelyen, a társadalomban és a világban?

„A hitből mindig jó tettek fakadnak, de a jótettekből soha nem születik hit” - vallja a Reformátor. A jócselekedetek nem tesznek jóvá, de a hitből jó szív, segítő szeretet, felelősség, irgalmasság és Isten iránti bizalom támad. „Senki nem olyan jó, hogy ne lehetne jobbá, senki nem olyan gonosz, hogy ne lehetne gonoszabb, - addig, amíg az élet útján járunk, formálódunk.” (Luther M.) Formálódunk, hogy kiformálódjék rajtunk a Krisztus.

Azért fakadnak a hitből jócselekedetek, mert a hit az Isten komolyan vételét jelenti.

Istennek számot kell adni egyszer minden szavunkról, tetteinkről. Ha ezt mindig szemünk előtt tartanánk, akkor sokszor nem mondanánk ki bántó szavakat, amelyek megsebeznek, bántanak, fájdalmat okoznak.

Istennek komolyan vétele mindig az embertárs, a felebarát, a testvér komolyanvételét is jelenti. Mindig komolyan vettük a mellettünk élő felebarátot? Elnéztük a keresztyén Európában, hogy gyermekek százezreit öljék meg a nácik gázkamráiban. A huszadik század végén nem tudtuk megakadályozni a háborúkat, s aggódó félelemmel gondolunk egy végpusztulást jelentő atomháborúra. „Istennek nincs szüksége javainkra, s amit embertársainkkal teszünk, azt úgy tekinti Isten, mintha vele cselekednénk”. (Luther M.) A dühünkben elcsattant pofon Istent is éri. A megátkozott felebarátban Istenre szórtuk az átkot. Az elfelejtett és magára hagyott gyermekben és édesanyában az elhagyott, fájdalmat hordozó Krisztus tekint ránk. A keresztyéneknek egy életféle61