Evangélikus Naptár, 1983
Magassy Sándor: A „reformáció” ürügyén
lemben, csalódások között élő, atomhaláltól remegő világban a sugárzó örömről, a munkás szeretetről kell tanúskodni. Kell, hogy olyan életük legyen, amely másoknak jó. Ebből a munkás szeretetből valamit meg kell érezni a barátnak és az ellenségnek. Örömmel beszél Luther arról: „Jézusban annyira meggazdagodtam, hogy soha senkinek nem tudnék rosszakarója lenni.” Az örvendező ember szívesen örvendeztet meg másokat is. Isten Jézus Krisztusban mutatta meg, hogy milyen jócselekedetet vár tőlünk. Miközben Isten Jézusban emberré lett, lehetővé tette, hogy az ember valóban emberré, felebaráttá, testvérré legyen. Az emberi élet nagysága és értéke éppen abban van, hogy az Isten teremtménye. Ezért nem rabolhatjuk meg embertásaink emberi méltóságát. Nem taszíthatjuk őket állati sorba. Isten kegyelmes szeretete által az ember, - minden ember, - Isten embere. Jézus Krisztus által megváltott gyermeke. „A legnagyobb tévedés a hitet és a jócselekedetet más cselekedetek és erények mellé tenni. A hitet és a hitből fakadó tetteket minden más fölé kell emelni.” (Luther M.) A hit állandóan elevenné tesz. Nem marad tétlen. Jézus szerte járt, könyörült azokon, akiknek kiáltása a nyomorúságból jutott el hozzá. Örült az örvendezőkkel, s minden ember földi és mennyei javát munkálta. Aki Istenben hisz, az tudja, hogy a felebarátnak tett kicsi vagy nagy szolgálat, kedves Isten előtt. Nagy István A „reformáció” ürügyén írás a mennyei próféták ellen A mennyei prófétákat leginkább az különbözteti meg a földiektől, hogy Isten kijelentett szavát, az igét nem sokba veszik, önkényesen magyarázzák és alávetik a „belső hangnak”, melyet a Szentlélek felülről jövő hangjával azonosítanak. Gőgös, türelmetlen, zaklatott lelkű rajongók a képviselői, akik minden korban előbukkannak. Meggyűlt velük a baja Luthernak is. Éppen a parasztháborúról oly nevezetes 1525-ös esztendőben jelentetett meg egy viszonylag teijedelmesebb könyvet hajdani tanártársa: Karlstadt András és felizgatott orlamündei, zwickaui hívei ellenében „írás a mennyei próféták ellen a képekről és szentségekről” címmel. Karlstadt és társai korábban már Wittenbergben is komoly zavarokat okoztak azzal, hogy az istentiszteleti életet radikális módon megváltoztatni akarván nekirontottak a templomoknak és rombolni kezdtek „reformálás” ürügyén. Karlstadt később Orla- mündében tűnt fel; 1523 decemberében egy iratot bocsátott ki Luthert és művét ócsárolva, majd kidobáltatta a képeket, sőt az oltárt is a templomból, megszüntette a gyer- mekkeresztelést, a misét és egyik újabb iratában megtámadta még az úrvacsora szentségét is. Bölcs Frigyes szász választófejedelem 1524-ben - válaszul - kitétette hivatalából. Luther pedig, aki Münzer Tamás és lázongó zwickaui hívei lecsendesítése érdekében Thüringiába utazott, Jénában találkozott Karlstadttal is. Az ellentéteket azonban nem sikerült feloldani. A fejedelem száműzte Karlstadtot, aki csak Luther közbenjárására 62
