Evangélikus Naptár, 1983
Nagy István: „Lehetetlen, hogy ne cselekedjea jót”
szavában pedig így inti a szülőket: „Köteles azért minden családfő hetenként legalább egyszer gyermekeit és házanépét sorra kikérdezni, hogy mit tudnak, vagy tanulnak a kátéból, s ha nem tudják, köteles komolyan rászorítani őket.” így a szülők is kénytelenek megtanulni hitünk dolgait. S hogy a lelkészek és a szülők meg is tudják magyarázni a gyermekeknek a káté tételeit, mint egy kézikönyvként megírta Luther a Nagy Kátét. A Nagy Káté a Kis Kátévei szinte egyidőben, szintén 1529-ben jelent meg. Ez a Luther által képviselt pedagógiai elv, hogy az egyház és a család közösen neveli a gyermekeket a hitben, hosszú századokon át volt szokásban evangélikus egyházunkban. Még az én gyermekkoromban is úgy jöttek a gyermekek az elemi iskola első osztályába, hogy már tudták a Miatyánkot, a Hiszekegyet, sőt legtöbbször a Tízparancsolatot is. A továbbiakban is szüléink nyomon kísérték és otthon kikérdezték, mit tanulunk a hit dolgaiból az iskolában. Akkor elképzelhetetlen volt, hogy a konfirmációi oktatást a hitnek ezekkel az alapelemeivel kelljen kezdeni. Azóta megváltozott a helyzet. Az iskolai hitoktatás ma már nem kötelező. A legtöbb gyülekezetben a gyermekeket az egyház csak a gyermekbibliakörön, vagy a gyermekistentiszteleten éri el. A legtöbb szülő azonban nem tartja fontosnak, hogy gyermeke ezeken az alkalmakon részt vegyen. Az pedig ma már a legritkább családban fordul elő, hogy a szülők otthon a hit dolgaira tanítják gyermekeiket. Pedig csak ezen a régi hagyományos úton remélhető változás. A Kis Káté és a Nagy Káté ma is rendelkezésre áll minden szülőnek. Emellett a „Hitünk - életünk” című jól megszerkesztett szórvány-hittankönyv is nagyon használható. A Tízparancsolat mai értelmezéséhez nagy segítséget nyújt „Az ember védelmében” című kiadványunk. Gyermekeink nevelésében és tanításában igen áldásosán lehet használni az Evangélikus Élet Gyermek és Ifjúsági rovatának cikkeit is. Eszközökben tehát nincs hiány. Csak a hagyományos lutheri lelkületet kell újra felelevenítenünk, hogy a szülők gyermekeikkel együtt foglalkozzanak rendszeresen Isten dolgaival. Ha ez megvalósul, ennek nem csak az lesz a gyümölcse, hogy a szülők is mélyülnek gyermekeikkel együtt a hitben és az ismeretben, hanem a családi közösség is mélyül hitvestársak, szülők és gyermekek között. „Lehetetlen, hogy ne cselekedje a jót” Az evangélikus keresztyéneknek is kell jót tenni? Nem hit által igazulunk meg cselekedetek nélkül? A reformáció nem a törvény serkentő, hajszoló korbácsától szabadított meg minket? A törvénytől, amelyik mindig azt hirdette: ezt meg kell tenned!? Nem azért cselekesszük a jót, mert így akarunk kedvesek lenni Istennek, hanem azért, mert Isten Szentlelke úgy formált minket, hogy nem maradhatunk tétlenek ott, Selmeczi János A jó cselekedetekről
