Evangélikus Naptár, 1983
Nagy Gyula: Amiből nem engedhetünk
tői, akik azzal dicsekszenek, hogy ige nélkül vagy már az ige hirdetése előtt megkapják a Lelket” (III. rész, 8. cikk). Ezen a módon a Schmalkaldeni Cikkek adják az egyház egyik leigazabb és legmélyebb meghatározását: „Az egyház: a szent hívők és azok a báránykák, akik hallgatják pásztoruk hangját. (Jn 10. 3f(III. rész, 12. cikk). Az igazi keresztyén életfolytatás feltétele az új ember Az egyházzal kapcsolatos kérdések mellett - főleg a harmadik részben - Luther hitvallása azt a kérdést is részletesen megvitatja, mi az igazi, Isten akarata szerinti életfolytatás feltétele. Mai teológiai kifejezéssel: hogyan jutunk el az Istennek és embertársainknak szolgáló etikai, diakóniai életfolytatásra? A reformátor válasza ez: ehhez az ember szívének, legbelső énjének alapvető és szüntelen megújulása, újjáteremtése kell Krisztusban, a Szentlélek által. Részletesen elemzi és leírja ezt a megújulást. Isten törvénye összetöri önző énünket, leleplezi bűneinket, bűnbánatot kelt bennünk. Az evangélium pedig - a hirdetett, írott, személyhez szóló igében, a keresztségben és az úrvacsorában - bízó hitet támaszt bennünk: Isten iránti hálára és embertársaink iránti szeretetre, szolgálatra indít. „Az ilyen hitből, megújulásból és bűnbocsánatból következnek azután a jócselekedetek... hamis és nem igazi a hit, ha nem fakadnak belőle jócselekedetek” (III. rész, 13. cikk). Ez a belső megújulás pedig nem egyszer vagy kétszer történik, hanem „a keresztyén ember haláláig tart” (III. rész, 3. cikk). Az új, etikai életfolytatás, a szolgáló élet alapja tehát a naponkénti belső megtérés és megújulás. ♦ Bizonyos, hogy a mi korunk nem a középkori egyház és nem a pápai világuralom kora, mint Luther idejében. Sok minden megváltozott azóta az egyházban és a világban. A vita lényege az egyházak ökumenikus párbeszédében azonban ma is ez: hogyan érvényesül igazán Krisztus uralma, Isten igéjének igazsága és az igaz hit az egyházban? Az igazi ökumenizmus nem a lényeges, meglévő kérdések elkendőzését, hanem ezek őszinte feltárását és szeretetben való megvitatását jelenti. A Schmalkaldeni Cikkekben Luther a maga kora sokszor nyers, élesen polemikus stílusában veti fel ezeket a döntő kérdéseket. Sok részletkérdésben azóta megváltozott a helyzet. Ma az egyházak párbeszédének - s ezért hálásak vagyunk - más a stílusa is, mint a XVI. században. De azzal, hogy az egyház életének a középpontjába az igében és szentségekben jelenlévő Krisztust helyezte, hogy a keresztyén egzisztencia alapjává Isten és az ember személyes, hitbeli kapcsolatát tette és hogy a keresztyén erkölcsi élet, etikai magatartás forrásaként a belső megújulásra, a naponkénti bűnbánatra és megtérésre utal, Luther ma is a legidőszerűbb szolgálatot végzi korunk ökumenikus és etikai kérdéseiben. Nagy Gyula 51
