Evangélikus Naptár, 1983

Nagy Gyula: Amiből nem engedhetünk

jük ezt „hiszen Istennek ereje az, amellyel minden hívőt üdvözít... Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe” (R 1, 16-17).

Ha megkérdezzük Luthert, írásait olvasva - nemcsak a 95 tételt - vajon mit tartott legnagyobb kincsének, úgy a válasz egyértelmű: az evangéliumot. Kérdés azonban, ha Luther kérdezi meg a reformáció mai népét, gyülekezeteit és egyes híveit a legnagyobb kincs felő^ vajon ilyen egyértelmű-e a válasz. Pedig ahol a kincsünk, ott a szívünk is.

Hafenscher Károly

Amiből nem engedhetünk

Luther hitvallása - a Schmalkaldeni Cikkek

Luther „teológiai végrendelete”

Az ötszázéves évfordulón sokan teszik föl a kérdést: melyik az az irat, amelyben a reformátor tanításának a legjobb összefoglalását megtalálhatjuk. Ha így vetjük fel a kérdést: Luther maga melyik iratában látta reformátori művének végső teológiai összefoglalását, akkor aligha vitatható, hogy a Schmalkaldeni Cikkeknek (1537) kell adnunk a pálmát.

Ez az irat az élete delelőjén és a reformátori életmű nagy harcain túljutott reformátor végső, leszűrt és megfontolt hitvallása. Szinte Luther teológiai végrendelete. Maga írja a Cikkek befejezésében: „Ezek azok a tételek, amelyekben állhatatosan meg kell maradnom és meg is maradok, amíg csak élek, ha Isten is úgy akarja. Nem változtathatok ezeken és ezekből nem engedhetek semmit. Ha pedig valaki engedni akar valamit belőlük, ám tegye azt a maga lelkiismeretének a terhére”.

Megerősíti ezt a Schmalkaldeni Cikkek keletkezésének a története. Hosszú vonakodás után, a császár sürgetésére III. Pál pápa végre meghirdette az egyetemes keresztyén zsinatot 1537 májusára, meghíva arra az evangélikus rendeket is. János Frigyes választófejedelem, az evangélikus rendek feje, 1536 vége felé Luthert bízta meg, készítse el a zsinatra az evangélikusok hitvallását. Ezt Melanchthon, Bugenhagen és más neves evangélikus teológusok részben még Wittenbergben, részben az evangélikus rendek 1537 februárjában Schmalkaldenben tartott gyűlésén aláírták. Bár a meghirdetett zsinat újra elmaradt, a Schmalkaldeni Cikkek mégis a reformáció egyik alapiratává lettek. Luther maga írta róluk: „Arra az esetre, ha előbb halnék meg, mint a zsinat összeül... azt akarom, hogy akik túlélnek és utánam jönnek, ezt az én tanúságtételemet és hitvallásomat előterjeszthessék”.

Időszerű-e ma ,,Luther hitvallása "?

i.

Erre a kérdésre sokan adnak bizonytalankodó választ. Egyfelől arra hivatkoznak, hogy korunk az ökumenizmus, a keresztyén egységtörekvések kora. Ezért ökumenikus szempontból a békülékenyebb hangú Ágostai Hitvallásnak (1530) adják az elsőbbséget. Úgy látják, „Luther hitvallása” sokkal élesebb hangú és inkább a vitás, elválasztó kér49