Evangélikus Naptár, 1983

Görög Tibor:Tiszteljük, becsüljük és szeressük

szó, de munkaszünetről se, hanem arról, hogy örömben lehet részünk. Olyan örömben, amire Isten mutat. ígyjelen időben! Miért van szükségünk az ünnepnapra, kivételes napra? Olyan napra, amely eltér az előző hattól? Napot kaptunk arra, hogy módunkban álljon, lehetőségünk legyen arra, hogy kizárólag Isten ügyére koncentrálhassunk. Szinte benne van ebben az üzenetben az a megsejtés, hogy olyan korban fog élni az ember, amikor mindig az órájára néz, siet­nie kell, időben az aszály korát éli. Pedig az ember szíve, hite, idegrendszere és értelme igényli mindazt, amiről Isten Igé­je szól. Isten ma is azért szólítja meg az embert, hogy „vele éljen boldogságban”. Mind­ez viszont nem parancs, hanem lehetőség. Az ember lehetősége: ismeretszerzésre, elmé­lyülésre és tanításra. Mindezt viszont az tudja örömmel végezni, akinek Isten szava örömöt jelent. Káposzta Lajos Tiszteljük, becsüljük és szeressük A 4. parancsolat Amikor közel jön szívemhez ez az ige: „Tiszteld atyádat és anyádat.”... Mennyi kedves emlék! Édesanyámról, aki betakart, hazavárt. Édesapámról, aki utat mutatott. A bakonyi hegyek, a szénaillat, a Sopronba indulás... Minden az ő arcukat idézi. Hogy van az: amikor már nincs valaki, akkor érezzük igazán, milyen érték volt! Mély­ségben, problémák közt de fáj, hogy már nincsenek! Szinte Isten oltáránál éreztük ma­gunkat, amikor megróttak, vagy amikor elmondtuk nekik keservünket. Nem is tudatos bennünk, mennyire élünk abból, amit őtőlük kaptunk! Ma ez az ige végtelenül aktuális lett. Mitscherlich, korunk nagy pszichológusa írja könyvében: „Úton vagyunk a szülő-nélküli társadalomhoz.” Szerinte egyre inkább ki­vesznek világunkból az igazi szülők. A gyermekek a közelükben élnek, de nélkülük. Az egyik Szilvási-regény döbbenetesen szól arról, hogy egy 18 éves leány azért lett öngyil­kos, mert annyira magányos volt. Szüleinek nem volt ideje meghallgatni kínzó kérdése­it. Csak ezt hallotta: „Hagyj engem, kislányom! Fáj a fejem...” Lakásuk gyönyörű volt, de otthonuk nem volt. A 4. parancsolatban Istenünk a család, az otthon jó levegőjét kínálja nekünk. Nem kell bizonygatni, mennyire fontos, sőt nélkülözhetetlen az emberek életében a szeretet. Az egyik új lélektani iskola ebbe a rövid mondatba sűrítette össze az emberi élet legbel­ső törvényét: „Simogass meg, mert különben meghalok.” Arra utal ez a tétel, hogy csak együtt lehet igazi emberi életet élni, a szeretet jegyében. Minden embernek szüksége van simogatásra, vigasztalásra, egy szóval szeretetre. Bebizonyították, hogy vagy meg­hal a csecsemő, ha nem kap elég becézgetést, simogatást, vagy felnőve neurotikus lesz egész életében. Az öregek is idő előtt halnak meg, ha nem kapnak valamilyen formában „simogatást”. Isten ennek a szeretetnek a megélésére ajándékozta nekünk a családot, az otthont. A család, az otthon jó levegője elkísér bennünket munkahelyünkre, s egész éle­tünkre pozitívan hat. 31

Next

/
Thumbnails
Contents