Evangélikus Naptár, 1983

Baranyai Tamás: „Védjük és támogassuk..."

Ezt az igét régebben szinte kizárólag a gyermekek felé hangoztattuk: legyetek enge­delmesek, tiszteljétek a szüléiteket. Istennek ez a biztatása, természetesen, most is áll. De a lélektan tudósai kimutatták, hogy a család minden tagja egyformán felelős egy­másért és az otthon „levegőjéért”. Ha egy gyermekkel probléma van, az egész családdal kell foglalkozni. így ma ez az ige az egész családot keresi meg, és a szülőket, a gyerme­keket arra akarja rábeszélni: tegyetek meg mindent azért, hogy az otthon gyógyító, erőt adó, áldott hely legyen az életetek számára. Konkrétabban mi a teendőnk? Kerüljük és küszöböljük ki otthonunkból a konfliktu­sokat? Nem, ez nem megy! Gyarlók vagyunk, indulatok lobbannak fel bennünk, türel­metlenek vagyunk egymással szemben. A döntő a jó légkör, az alaphelyzet: a megértés, a mellettünk élők elfogadása. Jó légkörben a konfliktusok is mások. Valami tiszta, fi­nom alapdallam van mindig jelen. De honnan vegyük naponként a megújuló szeretetet, türelmet? Egy képpel szeretnék válaszolni. Ismeijük a dodzsemet. A Városligetben be lehet ülni ebbe a kis kocsiba és vidáman lehet vele száguldani. De csak addig, amíg nincs áramszünet! Ha nincs áram, megáll a kocsi. Ez a keresztyén család képe. Ha be van kapcsolódva a mennyei világba, akkor „megy a kocsi”. Ha van „isteni áram”, akkor „tiszteljük, szeretjük, becsüljük” egymást. Mennyi szép, új lakás! De otthonná csak Isten erőivel lesz. Az új lakásban ott vannak a modern, szép bútorok. De imádság, bibliaolvasás, áramkörbe kapcsolódás van-e? Ve­zet-e út házunktól a templomig? Felismertük-e Isten igazi arcát, hogy rá nem az ural­kodás, a haragtartás a jellemző, hanem a megbocsátó, elhordozó szeretet. Aki napon­ként az Ő áramkörébe kapcsolódik bele, kapja az erőket. Luther, amikor ránézett az asztal körül ülő gyermekeire, így szólt: „Ó, Istennek mi­lyen gazdag áldása nyugszik a házasságon! És milyen örömünk van az utánunk jövő gyermekekben!” Áldás és öröm! Adjon a mi Urunk minél többet az otthonokba! Az irgalmas samaritánus története rávilágít arra, hogyan értelmezte Jézus az 5. pa­rancsolatot. Isten ebben a parancsolatban sokkal többet kíván annál, hogy szánt szán­dékkal ne veszélyeztessük és ne vegyük el az embertárs életét. Mint minden parancso­lat, ez is aktivitást, jó irányú kemény cselekvést, szolgálatot követel. A példázatbeli hal­dokló felkarolása, gyógyulásáról, ellátásáról, biztonságáról való áldozatkész gondos­kodás a parancsolat igazi teljesítése. Jézus tehát a tilalom mellett ösztönzést ad a helyes aktivitásra. Ne ölj, hanem ...! Luthernak is ez a jézusi pozitívum segített a parancsolatok magyarázatánál. Nagy Kátéjában így szól: „ ... nemcsak az vétkezik a parancsolat ellen, aki rosszat tesz, ha­Görög Tibor „Védjük és támogassuk. Az 5. parancsolat 32

Next

/
Thumbnails
Contents