Evangélikus Naptár, 1983
Elbeszélések, versek
add, hogy a kagylóhéj felnyíljék egészen. Erőim elhánytam, hittel feszítettem a toronyszobában, hol vívtam, s az Isten mikor már feladtam mindent, mi emberi, nyitotta a kagylót, s kezdett derengeni. Oszlott az éjszaka, ragyogott a gyöngyszem. A fára vert király ótt fönn a kereszten szikrázva tetszett fel, hulldogált a vére s reápermetezett vert szívem sebére. Egészen betakart s én az ember bárány sírtam az örömtől e kegyelem láttán ó, mert amit Isten nem adott meg áron üdvösséget nyertem, s hitem a halálon úgy tört át mint napfény a fekete éjen s mindezt ingyen kaptam . .. úgy ... kegyelemképpen .. . Utóirat És a fehér hattyú átszállt a világon. Átrepült a bűnön, sáron és halálon, Krisztus Ér keresztje világolt kezében és mint írva vagyon, úgy ... kegyelemképpen ... tovaszökött a tél, olvadozott a hó s így indult útjára - a reformáció. 157
