Evangélikus Naptár, 1983
Elbeszélések, versek
meghalt az Isten prófétáival • s a papjaival, pápáival együtt. Akik maradtak, balgák és bolondok, malmomra hajtják zagyva vizüket, a legügyesebb Tetzel, a barát, ki bűnbocsátó cédulát árul aranyakért s bár fogja a hasát ha a kezekben megcsillan az érem, mégis szajkózza, hogy a vétel érdem, mert az üdvösség kulcsa az arany. Jól csinálja a kis haszontalan, csak így tovább ... a Péter-templom épül . Szentélyeit az igazságnak emelje Róma, talán bánnom kéne ? Mi okból, mi végre? A lélek holt s az ige is halott. Béklyók a dogmák, oldozhatatlanok. A gúzs erős - s a trónon én vagyok! Jóbot öleltem egyszer oly erővel mint most e kort, de akkor elbukék s ezredévekre foszlott szét az álmom. Most újra kezdtem és jól csináltam, a mú egész . . . Ki ronthatná le még? A győzelemtől ki üthetne el ? E kor számára lenne kegyelem ? Ölembe ért az ember, s az Isten ajka hasztalan beszél, szava e világ ólmozott fülén be nem hatolhat; ütött az órám, elvégeztetett,- az Ember elveszett! A barát monológja Önkínzás útja, hogy hittem neked! Az üdvöt véltem elérni veled. Bányász szememben te voltál a tárna, hitem csákánya bontotta falad: nem értem célt, hullott a salak, csak hullt a vér és vert a fájdalom, pedig e jónak s szentnek hitt úton messzebbre mentem, mint akárki más.
