Evangélikus Naptár, 1983

Pásztor Pál: „Az álom testvére.”

sön, Soltvadkerten és Ózdon volt segédlelkész. Fiatalon, 1929-ben került Kisvárdára, gyülekezeti lelkésznek. Templomot, parókiát építetett, hűségesen gondozta a hatalmas szabolcsi és szatmári szórványterületet. A pontos és szorgalmas lelkészt Turóczy Zoltán püspök titkárának hívta meg, s 1942-től - rövid gyömrői lelkészi idejét kivéve - nyugdíjazásáig, 1965-ig szolgált ebben a minőségben, de később is szívesen végzett irodai és gyülekezeti munkát.

*

SOLTI KÁROLY (1913-1981). 68 esztendőre terjedő életidejét egy mondatban így jellemezhetjük: küzdelmes ifjúság, fárasztó szórványmunka, korai megrokkanás és lassú búcsúzkodás az élettől. Festőinasként kezdte, szakmunkásként hagyta el a régi Goldberger textilgyárat, s a maga keresetével kezdte el teológiai tanulmányait. Cinkotán volt s. lelkész és hitoktató, Gömörpanyiton parókus. Az államfordulat után rövid ideig Tállyán, majd 20 éven át az ősi abaújszántói gyülekezetben pásztorolja nagy területen szétszórt híveit. Népszerű ember, örömben és bánatban együtt van híveivel. A vidéket hol gyalog, hol kerékpárral, hol szekéren utazva gondozza. 1965-en a piliscsabai Egészségügyi Gyermekotthon lelkésze lett. Igen jó érzéke volt a gazdasági ügyek intézéséhez. Tíz éven át fáradozott ezen az utolsó munkahelyén, majd nyolc évig hordozta a betegségnek egyre súlyosbodó keresztjét, de az utolsó napok kivételével mégis otthon lehetett, meleg családi környezetet biztosító diakóniai intézményünkben. Szeretteiről hittel búcsúzva halt meg.

♦

VIRÁGH JENŐ (1905-1981). A Pest megyei Káván született. Az 1923-ban megnyílt soproni Hittudományi Karnak egyik első hallgatói közé tartozott. Hazai tanulmányait bevégezve, tudományszomja külföldi egyetemekre indítja. Először Bethel bei Bie- lefeldben, majd Lipcsében folytat tanulmányokat, csak utána lép lelkészi szolgálatba. A fővárosban, a Deák téren, a Várban, a Fasorban, egyházkerületi beosztásban, majd vallástanárként működik. 17 évig volt bpesti vallástanár, 15 éven át egyházunk központi könyvtárának főkönyvtárosa. Az Evangélikus Templomok c. album fényképei nagyrészt az ő fáradhatatlan munkálkodását dicsérik. - Életének 77., házasságának 50. évében - hosszú szenvedés után hunyt el.

♦

MÓROCjZ SÁNDOR (1910-1981). Szülőföldje Kissomlyó. E Vas megyei faluból indult el viszontagságos életküzdelmeire, ide szeretett vissza-visszatérni. Bár Budapesten élt, szolgált és halt meg, a faluját forrón, gyermeki ragaszkodással szerette. Mint lelkész, tanított és írt. Szenvedélye volt mindkettő. Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején bátor hangú cikkei az Evangélikus Életben sok eligazítást adtak. A „Fiatalok Országúján” c. folyóirat alapítói közé tartozott. „Meglepő - s talán méltatlanul elfeledett - józansággal látta az öngyilkosságba rohanó ország tragédiáját, s a hit harcát harcolva, igen jó tollú munkása volt annak a másik, jobbik Magyarországnak, amely élt és lélegzett a fasizálódás éveiben.” A felszabadulás után törések sorozata rázta meg és törte meg, - egészségét is. Utolsó útjára csak szűk baráti köre s egy-két tanítványa kísérte.

114