Evangélikus Naptár, 1968

Évfordulók

rendszeresen énekelték „Szent Dávid királynak és prófétának százötven Soltári” — kottás és a Zengedezővel egybekötött szövegeit.

Nagy értéke az Űj Zengedezőnek sok gyönyörű nyelvi szépsége.

Hideg istállót s jászlot nem utáltad,

Sőt választottad.

(Karácsonyi)

Fogván Jézust, vivék a főpaphoz,

Egész éjjel rútítják,

Pökdöséssel undokítják,

Rútul sanyargatják.

(Böjti)

Ecce homo! ím az ember!

Kinek kínja mint a tenger,

Keményen ostoroztatott,

Tövissel koronáztatott.

(Nagypénteki)

Sírod síromat tészi nyugvó ággyá,

Aluvó házzá.

(Húsvéti)

Mi mellettünk strázsát állat,

S álmunk is csendesíti.

A test akármit szóljon,

Hitünk igédben álljon.

(Pünkösdi)

Ez az erőteljes, képletes nyelv a mai fülhöz közelebb van, mint a múlt század végi és század eleji finomkodó nyelv.

Az Űj Zengedező — „mennyei kar”, mégis józan evilágisággal tud énekelni Isten földi ajándékairól is.

Áldásiddal látogasd meg,

Száraz földet zsírosítsd meg,

Hasznos esőkkel lágyítsd meg,

Minket, Jézus, azzal gazdagíts meg.

Hegyek, halmok vigadjanak,

Bő terméssel láttassanak,

Szántóföldek villogjanak,

Teremvén rajtok szép gabonák.

(Üjévi)

Ne tedd érccé, Űristen Fejünk felett az eget,

És kemény vassá lábunk alatt a földet,

Honnan várunk eledelt.

Ne verj minket, Űristen,

Szertelen aszállyal

És rekkentő, ártalmas, nagy hévségekkel,

Haszontalan szelekkel.

89