Evangélikus Naptár, 1968

Évfordulók

Ne verj minket, Üristen,

Eső helyett nagy porral,

Se ragyával, se egyébféle férgekkel, ,

Ártalmas kőesőkkel.

(Szárazságban)

Az Űj Zengedező énekeinek kitűnő a teológiája.

Amint idegen vétekkel Ádámban rútíttattunk,

Ügy idegen kegyelemmel Krisztusban igazul tunk,

És valamint hogy fejenként Az Ádámban megholtunk,

Ügy Krisztusban, Megváltónkban Mindnyájan megújultunk.

Az énekek tiszta teológiáját az is biztosítja, hogy minden eddiginél töbfr Luther-éneket vesz fel.

A szerkesztők nem felejtették el, amit az előszóban ígértek: „Ezen Űj Zengedező... a Szentírásból szedegettetvén, magát az Istent és annak mind törvényét, mind evangéliomát elődbe terjeszti és a Megváltó Jézus Krisztust minden jótéteményével együtt lerajzolja ..

Nagy értéke az Űj Zengedezőnek, hogy szinte egy háztör ténelmet őriz a számunkra. Számos éneke versfőibe rejtve, énekszerző-nevek maradtak meg, ezeket e nélkül bizony elfeledte volna az utókor. Ács Mihály gyönyörű énekeiből: „Szívem keserűségét...”, „Magas egekben lakozó Felség ...” az üldöztetéses, bujdosásos, „gyászos évtized”, a gályarabidők gyötrődve is helytálló hűsége szólal hozzánk.

Értékösszefoglalóan: az Űj Zengedező őseink énekkincsének sok gyöngyszemét mentette át sivár időkön mai énekanyagunk számára. Száznál több ma is énekelt énekünk való az Űj Zengedezőből.

Nem csoda, hogy az Űj Zengedezőt evangélikus népünk igen-nagyon szerette. Ezt nemcsak az mutatja, hogy sok kiadásit ért meg, hanem az, hogy nehéz időkben szívós ragaszkodással kitartott mellette. S ez nem csak a régihez való hűség konzervatizmusa volt, hanem helyes, egészségesösztönös megérzése annak, hogy jön — jött is! — az a lelki elsivatagoso- dás, amelyet az egyház történelme énekeskönyveink történetében is racionalizmus-liberalizmus néven tart számon. „Űj” énekeskönyvek jöttek, hideg hang, száraz szöveg, silány tartalom. Luther énekei az új könyvbe« megritkultak, még az Erős vár is kimaradt.

Ma már szinte érthetetlen, hogy az akkori egyházi felsőség ezeket az énekeskönyveket erőltette, az Űj Zengedezőt betiltotta, s ehhez nem egyszer karhatalmat is igénybe vett.

Tudunk arról, hogy tanító elvesztette állását, mert leszólta a hivatalos új énekeskönyvet. Még megbotozásról is tudnak a feljegyzések. Viharos gyűléseken csapott össze a nép és az akkori vezetőség.

A helytartótanács 1805-ben tiltotta be az Űj Zengedezőt, de tudunk gyülekezetekről, ahol még 1847-ben is az Űj Zengedező énekeit énekelték. A hívek előre beültek a templomba, énekeltek, de az Űj Zengedező töredékeiből, s a hivatalos énekeskönyv csak az istentisztelet megkezdésekor került elő „muszájból”.

90