Evangélikus Naptár, 1968

Csepregi Béla: Egyedül

télén kérdése a magános emberek problémája. Vajon mi a keresztyénség mondanivalója számukra?

1. Nem kell senkinek kirekesztve lennie a családból.

Ha valaki körül nem szorul össze a családi közösség legszűkebb köre: házastársi, szülő-gyermeki, vagy testvéri közösség, akkor is ott gyűrűzik körülötte a nagyobb család, a rokonság. A közösség általában nem a köztünk levő köz méretein dől el, hanem azon, hogy hányán ékelődnek közbe. Aminthogy a legközelebbi szomszéd is lehet méterekre, vagy kilométerekre, jelentősége, segítsége mégsem múlik ezen. Az egyedüllét szorításából is mindig ki lehet törni a legközelebbi rokon felé. A jó testvéri viszonynak nemcsak addig lehet tartani, amíg a szülői ház falai körülzárnak bennünket. Nagy áldás az azután is, amikor már újabb otthonok alapíttattak. Egy-egy magáramaradt nagynéni vagy nagybácsi külön áldás lehet a testvérei családja számára. Feladatvállalásban, segítségben, rokoni szeretet melegségében nem kell szükségképpen akadályt jelenteni annak, hogy a vérségi kapcsolat nem a legközelebbi. Sokszor távolabbi rokonok felfedezése, szívünkbezárása is az összetartozás nagy átélését hozza. Csak tudjunk egészen kitárulni feléjük.

2. A vérségi kapcsolat nem egyetlen útja a családi élet ajándékai élvezésének.

A szeretet mindig kivirul, ha találunk valakit, aki felé fordíthatjuk. Szeretnivaló pedig éppen elég akad körülöttünk. S a leghálásabb tárgyai a szeretetnek éppen azok, akik addig keveset kaptak belőle. Egy édesanya mondta egyszer, hogy benne egyre több felelősség ébred a szülői szerete- tet nélkülöző gyermekek iránt. Bár neki magának is négy gyermeke van, de nem tud élni gondozásba vett árva gyerek nélkül. Sok magára maradt ember életébe lopta be magát a családi öröm és boldogság egy-egy szomorú sorsú gyermek örökbefogadása és gondozásba vétele által. Mika Waltari Szinuhéjában is gyermektelen, öreg szülők örökbefogadott gyermekükhöz írt búcsúlevelükben vallanak a következőképpen: „Életünk hosszú volt és sok örömmel teli, de a legnagyobb örömet te ajándékoztad nekünk, Szinuhe, aki a folyón érkeztél hozzánk öregségünk és magányunk napjaiban. Életed minden napján csak örömet szereztél nekünk, bánatot sohasem. Ezért megáldunk téged...” De nemcsak a gyermekek, hanem az öregek gondjának a felvállalása is áldást hoz, akárkié, akinek többet tudunk nyújtani annál, mint amit nélkülünk megkaptak. Persze a szeretettel való visszaélésre is vannak példák, mégis megáll Jézus szava: „Jobb adni, mint venni.” (Csel. 20:35.)

3. A magános embereknek sem kell azon keseregniök, hogy nekik nincs kiért, vagy miért élniök.

Éppen a Szentírás szép példáit nyújtja annak, hogy családi közösség kötelmein kívül élő emberek hogyan találtak életreszóló feladatot a gyülekezeti közösségben, az Űr szolgálatában. Anna hét évi házasság után maradt özvegyen és találta minden örömét késői öregségéig az imádság szolgálatában (Luk. 2:36—38). És mennyi imatárgyat tartogat a mi időnk is: gyülekezeti ügyek, családok problémái, az evangélium szolgálata, az emberiség jövője stb. S az imádságos életben mennyi áldást! Magános nőtestvért ismertem, akinek az élete egészen benépesült azokkal a közeli és távoli személyekkel, akikért naponként imádkozott. Akikkel együtt bán28