Evangélikus Naptár, 1968
Dr. Ottlyk Ernő: 20 ÉVES AZ ÁLLAMMAL KÖTÖTT EGYEZMÉNYÜNK
20 ÉVES AZ ÁLLAMMAL KÖTÖTT EGYEZMÉNYÜNK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ LEZÁRÁSA nemcsak a fasiszta háború poklától való megszabadulást jelentette, hanem ennél jóval többet. A nép végre megnyerte azt a küzdelmet, amelyet annyi vérhullással folytatott a magyar történelem folyamán. Mennyi nagyszerű elgondolás, tervezge- tés, mennyi szent lelkesedés, kemény küzdelem és elszánt akarat előzte meg mindezt! Dózsa György 1514-ben híres ceglédi beszédében már azzal nyitogatta a szemeket, hogy „a szolgaságot nem a természet hozta létre, hanem a kapzsiság”. Bocskai István 1604-ben a „Szabadságért és igazságért” jelszóval rántott kardot a nemzeti függetlenség védelmére a gyűlölt Habsburg igával szemben. II. Rákóczi Ferenc 1704-ben a világ népeihez intézett híres kiáltványában így szól: „Felszakadtak a nemes magyar nemzet sebei...”, majd kifejti a szenvedett sérelmeket, amelyek közös védekezésre, egységes fellépésre késztették az egész országot. A nép nevében ezzel lépett fel Petőfi Sándor: Ady Endre felháborodása, 1919. nagyszerű kísérlete és a haladó emberek csaknem végtelen hosszú sorának munkája, fáradozása és önfeláldozása készítette elő azt az ugrásszerű fejlődést, ami a felszabadulással megkezdődött. Népünk hosszú idők óta folytatott szabadságküzdelme célhoz ért. Népünk harca az önállóságért, a gazdasági és kulturális újjászületésért — mint történelmünk legfényesebb napjaiban — újra egybeesett az egész haladó emberiség küzdelmével. Népünk végre tagja lehet a szabad nemzetek nagy szövetségének, a békéért küzdő szocialista tábornak. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNELMÉNEK ALAPVONÁSA, hogy a szabadságharcok és haladó mozgalmak jelentették egyházunk életének felvirágzását a népet és a protestantizmust egyaránt elnyomó Habsburg-katolikus rendszerrel szemben. Azonban az 1867-es kiegyezéstől a második világháború végéig tartott az a korszak, amelyben a néphez való viszonyunkban törés következett be. Mindig is voltak, akiknek fájt ez a törés. Ez azt jelentette, hogy a katolikus egyházpolitika útjára léptünk. „A keresztény társadalom”, a „keresztény Magyarország” annyira összekeverte az egyház és a világ fogalmát, hogy az egyház mindjobban a világ járszalagjára került, érdekeltté vált egy korhadt társadalmi rendszer fenntartásában. Isten irgalmas ítélete volt, hogy a Horthy-rendszer összeomlásából kimentette egyházunkat és új életkezdés lehetőségével ajándékozta meg. A kibontakozás útja azonban mégsem volt könnyű. A MÜLT BŰNEIVEL VALÓ LE NEM SZÁMOLÁS okozta azt, hogy az egyházfogalomnak nem a bibliai és lutheri értelmezése, hanem a Horthy- korszakban kialakult közjogi formája maradt érvényben. A középkorban kialakult „Corpus Christianum” örököse az előbb említett „keresztény társadalom”, „keresztény Magyarország” volt. Ebben az egyház közjogi „Jogot a népnek, az emberiség Nagy, szent nevében, adjatok jogot, S a hon nevében egyszersmind, amely eldől, ha nem nyer új védőoszlopot.” 18
