Evangélikus Naptár, 1968
Dr. Ottlyk Ernő: 20 ÉVES AZ ÁLLAMMAL KÖTÖTT EGYEZMÉNYÜNK
hatalom volt. Ez különösen a „hercegprímásnak”, az első zászlósúrnak a személyében öltött testet. A protestantizmus is igyekezett legalább a „másodosztályú államvallás” szintjére eljutni, s ezen a téren szintén közjogi pozíciót szerezni. Éppen ez volt egyházunk közéleti eltévelyedésének egyik fő oka. Végeredményben a közjogi és hatalmi vonásokkal fellépő egyház képe mindig a római egyház felé uital. Itt van egyházfő, diplomácia, jegyzékváltás, konkordátum, hadüzenet, csak az egyház jellegzetes újszövetségi vonásai hiányoznak. Ennek az egyházi magatartásnak a bűvölete környékezte meg egyházunk vezetőit, amikor az 1946—47-es években egyik jegyzéket, memorandumot, tiltakozást a másik után küldték a miniszter- elnökhöz és a magyar kormányhoz. Az egyház prófétai szolgálatát az állammal szemben úgy értelmezték, hogy a számonkérés, tüntetés, tiltakozás és a szocializmus felé haladás akadályozása az egyház feladata. Amint egyházi életünk megtisztult a politikai reakció tehertételétől, úgy vált egyre világosabbá a magyar demokratikus köztársaság kormányával való megegyezés lehetősége, sőt szükségessége. Az EGYEZMÉNYBEN egyházunk legújabb kori történelmének fontos dokumentuma jött létre, amely mind a mai napig az evangélikus egyház és a Magyar Népköztársaság érintkezésének alappillére. Egyházunk zsinata 1948. december 8-án fogadta el az Egyezményt, s december 14-én írták alá egyházunk zsinatának és a magyar kormánynak a megbízottai. Ha az Egyezmény szövegének egyes részletkérdései felett el is haladt az idő, változatlanul érvényben van és lesz az Egyezménynek az az alapgondolata, hogy egyházunk jó viszonyt kíván kialakítani államunkkal, s megtalálja helyét a szocializmust építő magyar társadalomban. Akik hazánkban egyházunk tagjai, egyben ennek az országnak munkás építői is. Ezek abban érdekeltek, hogy a világban végzett építő munkájuk és az egyházban megvallott keresztyén hitük között ne jöjjön létre lelkiismereti konfliktus. Ezeknek az evangélikusoknak és egyben magyar állampolgároknak elemi érdeke, hogy egyházunk megtalálja a maga útját a szocializmusban. Egyházunk tagjai egyben elválaszthatatlanul a szocialista Magyarország építői is, országunk építésében teljes erővel részt vevő dolgozók. Az egyházi életben ugyanazok ők, mint munkájuk közben. Nincs és nem is lehet bennük semmi kettősség, csak az ő arcukból tevődhetik össze egyházunk igazi arca is. A HAZASZERETET a legtermészetesebb emberi, de ugyanakkor a legtermészetesebb keresztyén feladatunk is. Akik ebben az országban együtt élünk, mindnyájan érdekeltek vagyunk abban, hogy mi történik, merre és miként haladunk. Isten sohasem helyezi egyházát légüres térbe, hanem mindig konkrét történelmi helyzetbe, amelyben tisztán és világosan kell eligazodnia az egyháznak ahhoz, hogy betölthesse küldetését az adott történelmi feltételek között. Az a történelmi helyzet, amelybe Isten a mi egyházunkat állította, a szocializmust építő magyar népi demokrácia. Ez nem más, mint az élet Isten-rendelte tényeivel való szembe- találkozás és a tényékhez való viszonyulás. Nemzetünk és hazánk számunkra Istentől adott valóságok. A keresztyén embernek azon a helyen és abban a környezetben kell szolgálnia, ahová őt Isten állította. A Szentírásból tanultuk és tanítjuk, hogy Isten szolgálata embereknek végzett szolgálat, azért nincs igaz Isten-szeretet igaz emberszeretet nélkül. Isten az ő szolgálatát úgy várja el, hogy azon a helyen, abban az időben, abban a társadalmi és gazdasági berendezésben szolgáljunk embertársainknak, amelybe beállított, mert egyháza sohasem a világból kivett ?* 19
