Evangélikus Naptár, 1968
Turchányi Sándor: Tiltott seb
Marcus Antonius Timpanusra, a delfin-seregjelvény alatt menetelő júdeai légió századosára csak bajt hozott az istenekkel kapcsolatos széleskörű tudománya. Emiatt helyezték át a palotaőrségtől egy különleges cohorshoz, mely a megszámlálhatatlan római temnlom és szentély védelmét lett volna hivatott biztosítani és megakadályozni a tiltott szertartásokat. Embereit azonban csakhamar megvesztegették a papok, összejátszottak az áldozati húst árusító mészárosokkal és tolvajokkal, — akiket csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült előhozni a menedéket nyújtó oltárok mögül. Katonái kard helyett korbácsot viseltek, mert a szent helyek legtöbbjébe tilos volt fegyverrel belépni, — csizma helyett pedig papucsban jártak, a kegyszertolvajok nesztelen megközelítése miatt. E sokat gúnyolt, katonához méltatlan beosztásból vezényelték Jeruzsálembe, miután a júdeai helytartó több ízben sürgette Caesart, hogy küldjön vallási ügyekben járatos tisztviselőket, akik elejét veszik a katonák és a hagyományaik terén hihetetlenül érzékeny zsidók közti súrlódásoknak. Itt csak egyetlen templom volt, melynek árkádjairól a papok kereplőkkel kergették el az általuk utálatosnak tartott madarakat, környékén pedig — mint mindenütt, ahol állatokat ölnek le — nyüzsögtek a macskák, ezeket azonban valamilyen oknál fogva nem bántották. A hét végére való bort ajánlatos volt már péntek délután beszerezni, mert a héber kocsmá- rosok sötétedés előtt felrakták farácsaikat, a rákövetkező sabbat nevű ünnepükön pedig csak ábrázolhatatlan, magános Istenükről voltak hajlandók tudomást venni. « A helytartó üzenetét egy núbiai íjász hozta, aki egyetlen percre sem engedte el otromba fegyverét, melyet émelyítően bűzös halolajjal kentek ezek az éjfekete katonák, akik féltérdre ereszkedve céloztak és arcukat elrejtse zokogtak, ha célt tévesztettek. Az üzenet a zsoldfizetés után látogatható csapszékeket sorolta fel, majd utasította a víztárolók mellett elhaladó őrjáratokat, hogy tizenkét korbácsütést mérjenek a medencékben fürdő csavargókra, — végül parancsot adott Timpanus centuriónak, hogy vizsgálja ki az elmúlt pénteken kivégzett Józsua nevű rendbontó (a szót áthúzták és zsidó férfire javították) megfeszítésénél szolgálatot teljesítő Bessas tizedes ügyét, aki parancsnélküli kegyelemdöféssel könnyített az elítélt szenvedésein. Az utolsó mondatot görögül írták és eszerint a kivizsgálást a templomi tanács kéri Pilátustól. A centurió intett a fekete íjásznak, aki elment a tizedesért, aztán meggyújtotta a függönyök mögé rejtett tömjénrudakat. A fegyverzsír, a por és az emésztőtelepre tartó templomi kordélyok báránybél bűze lassan elmerült a parázsló tömjén kék illatfüstjében és a százados szimatolva tűnődött az ítéleten, melyet néhány perc múlva meg kell hoznia. Nem szerette a helytartót, megmosolyogta hibás görög mondatait, melyekkel igyekezett elkápráztatni ivócimboráit, dühös volt, amiért polgári főtisztviselő létére szüntelenül beavatkozott katonai ügyekbe — azt pedig, hogy neki köszönheti Jeruzsálembe helyezését, sose tudta megbocsátani. 132
