Evangélikus Naptár, 1968
SÁRKÁNY ANDRÁS: Gólyahír egy régi házból
SÁRKÁNY ANDRÁS: Gólyakír egy régi házból öreges, szálkás betűkkel írt Levélből vettem a gólyahírt. öröm az ily hír, melytől szív derül Kár, hogy e hírre árnyék is terül. Fiúcska lesz-e vagy tán kisleány? A régi házban nem boldog talány! Kesergő szívvel írja nagymama: Nem kell a gyermek, nem kell kisbaba! Szegény kis lelkek — tört ajkamra föl — Még meg sem születtek, s máris megöl Mint gyenge bimbót a korai fagy, Rideg, számító szív — emberi agy. S mégis micsoda őserő vezet Sok testesülni vágyó szellemet Zörgetve halkan onnan ideát Surranva tenger ármány tőrin át! Sok drága parány, ti atomremény Kik még csak annyi, mint e költemény Ima könyörgi buzgón éltetek S az ördögarcú gyilkos rémeket Szeretné elűzni felőletek Hogy végre virradathoz érjetek Ti angyalarcú áldott kis sereg S lehessetek emberibb emberek. 125
