Evangélikus Naptár, 1968

GYARMATHY IRÉN VERSEI: - Nem szabad

QYARMATHY IRÉN VERSEI:

Becsukom a Könyvet. Űtján elkísérem, átsuhanok vele nagy időn és téren.

Karján a fiával nem kérdezte százszor: jó bölcsője lesz-e a szegényes jászol?

És hogy elértek a Koponyák hegyére, gonoszokkal együtt folyt el drága vére.

Íme egy nagy élet rövid, néhány sorban ...

Előttem kisgyermek játszik lenn a porban, talán másféléves, alig tud még járni, mégis menne-futna, elviszem sétálni.

Kertecskében járunk, mutatok madarat, de ő leguggol és megfog egy darazsat.

— Nem szabad! — a hangom rémülten elcsuklik, s látom szegényt, amint betegágyba hullik.

— Vigyázz, mert ez megcsíp, vigyázz ez meg gázol, vigyázz, mert ez megszűr, vigyázz mert megázol, vigyázz, mert ez fertőz, vigyázz ez megéget,

... Jaj, mert a sok vigyázz sohasem ér véget.

Nem szabad, mert szégyen, nem szabad, meglátják, nem szabad, nem szabad, egyre ezt kiáltják.

A nem szabadokkal tele van az útunk, jönnek is utánunk, akárhová futunk.

Intelmek gyötörnek, mindaddig, míg élünk, mindenütt csak csapda, bárhova is lépünk. Elmondom ezt neki, szép szelíden, okkal, körülbástyázom jól a nem szabadokkal.

Nagy szemet mereszt rám, mosollyal van tele.

— Gö-gögö, bö-böbö, lö-lölö, te-te...

Ez csak a válasza. Egy szavam se érti.

Rémült hangom talán kis szívét megsérti.

Nem szabad, de mégis megtörténhet bárhol, egyiknek bölcső jut, a másiknak jászol;

s aki gonoszokkal közös halált látott, megválthatja még az egész nagy világot.

e*

115