Evangélikus Naptár, 1967
Magassy Sándor: Az Ágostai Hitvallás magyarul
esetben megrekedtek egyetlenegy kiadásnál, viszont volt huszonkét kiadást elérő vállalkozás is. Hosz- szadalmas lenne felsorolni két és fél évszázad magános és sorozatos, csak az eredeti szöveget nyújtó vagy azt még bőven tovább magyarázó, olykor a címben Luther nevét mellőző avagy a kátészöveget részletekben tartalmazó tankönyveket. Az aprólékos vizsgálat során talán hajlamosak is lennénk megróni azokat az elődeinket, akik nem közölték „történelmi hűséggel” Luther mondatait. De ma egyre inkább igazat adunk a jó szándé- kúaknak, sőt egyre világosabb, mikor vagyunk igazán hívek Luther szándékához. Akkor, ha tán nem szó szerint fordítjuk is Luthert, de az ő egyszerűségének a módján magyarázzuk és adjuk tovább a tiszta evangélikus tai#tás elemeit. Helyes volt 1929-ben, a Kis Káté négyszázéves jubileumára elkészíttetni a történelmileg hű, teljes, hiteles fordítást, és ez két évtized alatt kereken számítva harmincszor jelent meg, leginkább csak az eretfVÄWiJVWV'JViWJVWVWWS deti kátészöveget nyújtva. De még helyesebb volt 1953-ban olyan magyar fordításra törekedni, amely Luther eredeti mondanivalóját „magyarul” szólaltatja meg. E becses törekvésre pompás példa Prőhle Károly fordításából ez a tömör tanítás az úrvacsoráról: „ ... Jézus Krisztus valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi keresztyének együk és igyuk”. Ma ez a fordítás folytatja köztünk a Kis Káté szolgálatát: hitvallásaink gyűjteményében mint egyházi tanításunkat szabályozó irat, — az önmagában való kiadás mint az egyszerűségre példaadó könyvecske, — és az énekeskönyvünkbe felvett, e lelki kincstárunkba illesztett részletek mint építő olvasmány. Bizonnyal ez a legutóbbi a legcélszerűbb módja annak, hogy a Kis Káté naponként újítsa életünket és hitünknek olyan kristálytiszta megváltására tanítson, mint amilyen ez az ékkő értékű magvas mondata: „ ... Ahol bűnbocsánat van, ott élet és üdvösség is van.” Dr. Sólyom Jenő Az Ágostai Hitvallás magyarul 275 évvel ezelőtt, 1692-ben jelent meg magyar nyelven az első teljes Ágostai Hitvallás. Kis könyvecske, elfér egy fél tenyéren is. Egyszerű a címlapja: „Az Augustana Confessio Magyarul”. Tanulságos a pár mondatos „Elöljáró' Beszédecskéje”: „Régente Rómában szégyennek tartatott, ha valaki Romai Polgár volt, s’ nem tudta a’ Romai Törvényt. Ezenképpen szégyen volna, ha azok, a’kik Augustana Confessión valók, az Augustana Con- fessiót nem látnák, olvasnák, vagy hallanák. Azért az Augustána Confessión lévő Magyarok kedvéért ugyanazon Augustána Confessiót magyarol kinyomtattatni tetczet Buzgó Lélekkel.”. Szerényen nem közli, illetve elrejti nevét a fordító Lövei Balázs győri lelkész, az előszó utolsó két szavának kezdőbetűjében (B. L.!), de teljes mértékben megérdemli, hogy a mai idők evangélikus embere is megismerje nevét. De a tudós és hűséges lelkipásztor nevénél sokkal fontosabb megjegyezni azt, ami a szándéka, hogy tudniillik az evangélikus hívek kezébe adja egyházunknak legfontosabb hitvallási iratát. A figyelmes olvasó itt ellentmondást láthat. Ügy tűnhet, hogy a „legfontosabb” megjelölés és az évszám: „1692” nem fémek össze. Hiszen 87
