Evangélikus Naptár, 1967

Magassy Sándor: Az Ágostai Hitvallás magyarul

ez a fordítás a reformáció után csaknem két évszázaddal (1517), s az Ágostai Hitvallás megírása (1530!) után is több mint 150 évvel keletkezett! Addig nem is volt tán szükség az Ágostai Hitvallásra? — kérdezhetnénk.

De igen. Az Ágostai Hitvallásra mindig szüksége volt a magyar evangélikus gyülekezeteknek. Olvasták a latin és német szövegeket. Felhasználták az Ágostai Hitvallást saját hitvallásaik elkészítésekor. Emellett tény az is, hogy a reformáció első lendületében az újra felfedezett evangélium öröme és a megújult hit békessége nem találkozott ellenséges indulattal. Csak a XVI. század közepétől kezdődik a küzdelem az evangéliumi hit kettéválása, majd Pázmány Péter r. kát. érseknek hatalmas támadása következtében.

Pálházi Göncz Miklós püspökünk fordította le első ízben magyarra az Ágostai Hitvallást, s 1615-ben ki is akarta adni, de az akkori viharos időkben ez nem következett be, pár év múlva a tudós pap is meghalt és munkája kéziratban maradt.

Érdekes módon, az első nyomtatásban is megjelent Ágostai Hitvallás református embernek: Samarjai János szuperintendensnek a munkája. 1628-ban adta ki csaknem a teljes fordítást azzal a céllal, hogy kimutassa: a református hittételekkel megegyezik ez az evangélikus hitvallási irat. A két egyház egyesülésén munkálkodott, de buzgóságában kemény hangon vitázik, mellyel kihívja az evangélikus oldal ellenszenvét.

Evangélikus részről Lethenyei István csepregi esperes válaszol rá 1633-ban egy Ágostai Hitvallás-fordítással, de úgy, hogy finden cikk után a református értelmezést is éles hangon támadja, ö sem fordítja le az' egész művet. A vitázó harciasság így fosztotta meg egyházunkat egy teljes Ágostai Hitvallástól és természetesen más károkat is okozott.

Közel 60 esztendő telt el a következő Ágostai Hitvallás-fordítás megjelenéséig. Ez a hosszú idő a vallási elnyomatás nehéz időszakát mutatja. Ebben az időben az elmélyült, buzgó keresztyén életre törekvés irányzata érvényesül a Dunántúlon. Az Ágostai Hitvallás 1692-es fordításának már előbb idézett előszava is mutatja, hogy a hitvallás szövegét nemcsak a tanításban, de a nevelésben is fontosnak tartja. Meg akaria mutatni aztán az Ágostai Hitvalláshoz való ragaszkodásunkat. A katolikus oldal ui. azzal vádolta már ebben az időben az evangélikusokat, hogy még saját hitvallásukat sem becsülik, s tartják meg.

Lövei tanítványa: Szenicei Bárány György a következő fordítás szerzője és kiadója. Munkája 1740-ben, egyházunk elnvomatásának egvik legsúlyosabb időszakában jelenik meg, s végez el nélkülözhetetlen szolgálatot.

Csaknem 100 esztendő telik el. míg egvházunk úira lélegzethez iut, s azonnal az Ágostai Hitvallás felé fordul érdeklődésével. A fordító: Agonás Sámuel rozsnyói lelkész az 1838-as kiadás előszavában egvszerű szavakkal, de drámai módon érzékelteti a helyzetet, amikor ezt íria: „Számtalan sok magyar aikú évangvélikus hívek... meg is hal+ak a nélkül, hogy keresztvén évangyélika hitöknek summáját... csak látták, nem hogy olvasták volna”.

Az 1848—49-es szabadságharc vérbefolvtása egvházi életünkben is visz- szaesést eredménvezett. Emellett a felvilágosodás szelleme is csökkentette a h'tbuzgóságot. Így a század végén Paulik János nvíregvházi lelkész úi Ágostai Hitvallás fordítása megint igen időszerű és áldott szolgálat volt. Fordítását három ízben: 1896-ban. 1900-ban és 1930-ban adfa ki.

Századunkban már azt az elgondolást is sikerült megvalósítani, hogy a hittantanítás keretében is megismerkedhessenek gyermekeink az Ágos88