Evangélikus Naptár, 1967

Sólyom Károly: Akik a reformáció útján jártak - Hegyfalusi György

AKIK A REFORMÁCIÓ ÚTJÁN JÁRTAK HEQYFALUSI QYÖRQY Éppen 275 évvel ezelőtt, 1692 január 15-én a wittenbergi egyetem kapu­jában beszélgető diákok közé lépett egyik diáktársuk és megmutatta nékik a kezében lévő, még friss, festékszagú nyomtatványt. A diákok érdeklődve olvasták a latin nyelvű címet: „Positiones in theologia nostrate illustriores..Az újonnan érkezett diák nyomban hírül is adta az újsá­got, hogy főtisztelendő dr. Deutschmann János professzor elnöklete mel­lett, ünnepélyes vitán fogja megvédeni tételeit az irat szerzője. A diákok kérdően néztek a hírt hozó társukra, ugyan ki a szerzője az írásnak. Geor­gius Hegyfalusi — válaszolta a hírhozó —, magyar diák. Lapozzunk hát mi is vissza egyházunk történelmében. Nyissuk fel régi anyakönyvek, jegyzőkönyvek megsárgult lapjait. Feljegyzéseket, melyek­nek tintáját már vörhenyesre fakította az elmúlt idő. Ki ez a magyar diák, aki messze Wittenbergában — ahogyan akkor emlegették — szer­zett becsületet népünknek, egyházunknak. Születésének pontos idejét máig sem tudjuk, csak annyit, hogy a vas­megyei Hegyfaluban született. Még gyermek lehetett, amikor sok evan­gélikus lelkészt idéztek a vértörvényszékek elé s aki nem tágított hitétől, gályarabságra ment Nápolyba. Az éles eszű ifjú ekkor lett a soproni iskola tanulója, majd a tübingai egyetemnek lett hallgatója. Onnan haza­térve, ismét Sopronban élt. Az itteni ún. konventi levéltárban maradt reánk egy kötelezvénye, melyet 1686. június 11-én írt, s amelyben ígéri, hogy a soproni gyülekezet anyagi segítségének elnyerése esetén az evan­gélikus lelkészi pályát választja és abban marad meg élete fogytáig. Hegy­falusi György tudta, hogy ez az elkötelezés abban az időben hányatott életet, üldöztetést jelent, mégis erre kötelezte magát. így került Witten- bergbe a reformáció középpontjába. Mig ott tanult, nagy esemény történt Magyarországon, 150 év után lehanyatlott a török félhold uralma. Hegy­falusi György Wittenbergben első feladatának tekintette, hogy tudományos fokozatot szerezzen, ezzel mintegy meghálálja a soproni gyülekezet támo­gatását. Megszerezte a „magister”-i fokozatot. Talán erre készült ugyan­csak 1692-ben egy újabb munkája ezzel a címmel: „Dissertatio moralis de conscientia”. (Erkölcstani értekezés a lelkiismeretről.) Hazatérve az ifjú magister a tekintélyes győri iskolához került rektor­nak, Szántó András utódaként. Talán már a német egyetemeken kapha­tott pietista hatásokat s most ezeket csak elmélyítette győri tartózkodása, hiszen itt volt akikor a magyar pietizmus fellegvára. Győrben csak néhány évig lehetett, mert már 1696-ban Nagyvázsonyba hívták meg lelkésznek. Itt az volt a panasz ellene, hogy az előírt perikópák helyett maga választ igehirdetési textusokat. Közben súlyos események történtek. A töröktől visszafoglalt területeken csak azok kaphatták vissza földjüket, akik hitelesen igazolni tudták annak tulajdonjogát. A súlyos harcok során igen sok jobbágy vesztette el minden személyi tulajdonát. Nagy az elégedetlenség és a szegénység. Egyre növekszik a reformáció népének üldöztetése is. A sok szenvedés­94

Next

/
Thumbnails
Contents