Evangélikus Naptár, 1967
Sólyom Károly: Akik a reformáció útján jártak - Hegyfalusi György
AKIK A REFORMÁCIÓ ÚTJÁN JÁRTAK HEQYFALUSI QYÖRQY Éppen 275 évvel ezelőtt, 1692 január 15-én a wittenbergi egyetem kapujában beszélgető diákok közé lépett egyik diáktársuk és megmutatta nékik a kezében lévő, még friss, festékszagú nyomtatványt. A diákok érdeklődve olvasták a latin nyelvű címet: „Positiones in theologia nostrate illustriores..Az újonnan érkezett diák nyomban hírül is adta az újságot, hogy főtisztelendő dr. Deutschmann János professzor elnöklete mellett, ünnepélyes vitán fogja megvédeni tételeit az irat szerzője. A diákok kérdően néztek a hírt hozó társukra, ugyan ki a szerzője az írásnak. Georgius Hegyfalusi — válaszolta a hírhozó —, magyar diák. Lapozzunk hát mi is vissza egyházunk történelmében. Nyissuk fel régi anyakönyvek, jegyzőkönyvek megsárgult lapjait. Feljegyzéseket, melyeknek tintáját már vörhenyesre fakította az elmúlt idő. Ki ez a magyar diák, aki messze Wittenbergában — ahogyan akkor emlegették — szerzett becsületet népünknek, egyházunknak. Születésének pontos idejét máig sem tudjuk, csak annyit, hogy a vasmegyei Hegyfaluban született. Még gyermek lehetett, amikor sok evangélikus lelkészt idéztek a vértörvényszékek elé s aki nem tágított hitétől, gályarabságra ment Nápolyba. Az éles eszű ifjú ekkor lett a soproni iskola tanulója, majd a tübingai egyetemnek lett hallgatója. Onnan hazatérve, ismét Sopronban élt. Az itteni ún. konventi levéltárban maradt reánk egy kötelezvénye, melyet 1686. június 11-én írt, s amelyben ígéri, hogy a soproni gyülekezet anyagi segítségének elnyerése esetén az evangélikus lelkészi pályát választja és abban marad meg élete fogytáig. Hegyfalusi György tudta, hogy ez az elkötelezés abban az időben hányatott életet, üldöztetést jelent, mégis erre kötelezte magát. így került Witten- bergbe a reformáció középpontjába. Mig ott tanult, nagy esemény történt Magyarországon, 150 év után lehanyatlott a török félhold uralma. Hegyfalusi György Wittenbergben első feladatának tekintette, hogy tudományos fokozatot szerezzen, ezzel mintegy meghálálja a soproni gyülekezet támogatását. Megszerezte a „magister”-i fokozatot. Talán erre készült ugyancsak 1692-ben egy újabb munkája ezzel a címmel: „Dissertatio moralis de conscientia”. (Erkölcstani értekezés a lelkiismeretről.) Hazatérve az ifjú magister a tekintélyes győri iskolához került rektornak, Szántó András utódaként. Talán már a német egyetemeken kaphatott pietista hatásokat s most ezeket csak elmélyítette győri tartózkodása, hiszen itt volt akikor a magyar pietizmus fellegvára. Győrben csak néhány évig lehetett, mert már 1696-ban Nagyvázsonyba hívták meg lelkésznek. Itt az volt a panasz ellene, hogy az előírt perikópák helyett maga választ igehirdetési textusokat. Közben súlyos események történtek. A töröktől visszafoglalt területeken csak azok kaphatták vissza földjüket, akik hitelesen igazolni tudták annak tulajdonjogát. A súlyos harcok során igen sok jobbágy vesztette el minden személyi tulajdonát. Nagy az elégedetlenség és a szegénység. Egyre növekszik a reformáció népének üldöztetése is. A sok szenvedés94