Evangélikus Naptár, 1967
Groó Gyula: Ökumenikus gondolkodás és cselekvés
Ökumenikus gondolkodás és cselekvés Ez az idegen szó: ökumenikus — annyira kö^használatúvá vált az utóbbi másfél évtizedben, hogy szinte átment gyülekezeteink, híveink köztudatába. Úgy véljük, jól értjük e kifejezést: ökumenikus gondolkodás az, ha a keresztyén felekezetek egymásra való tekintettel élnek. A szó eredeti értelmében: egymásra néznek, nemcsak önmagukkal vannak elfoglalva, nem úgy viselkednek, mintha csak ők — egyik vagy másik egyház — lennének a világon. Vagy éppenséggel ők lennének a világ közepe. Tudják, hogy figyelniök kell egymásra, tanulhatnak egymástól s együtt és nem egymás ellen kell élniök. Erre a felismerésre persze nemcsak a keresztyének mtottak el az utóbbi évtizedekben. Minden gondolkodó ember, akinek helyén van a szíve és az esze, rá kellett jöjjön arra, hogy az emberisén jövőjének csak egy útja lehet, az, amit egy másik idegen szóval így szoktunk mondani: koeg- zisztencia. Vagyis a népek, fajok, sőt az egyes emberek is, nem élhetnek egymásra való tekintet nélkül. Együtt, sőt egymást segítve és támogatva, a föld kincseit egymás javára felhasználva kell és lehet csak élni és megmaradni az emberiségnek a földtekén. Az ökumenikus gondolkodás éppen ezért sokkol többet jelent, mint ahogyan azt elöljáróban néhány mondattal odavetettük. Jelent mindenekelőtt egy bizonyos fajta magatartást az egyházak egymással való érintkezésében és találkozásában. Egymásra hallgatást, tehát beszélgetési jelent, mondottuk. S ez azt is jelenti: eqyik felekezet sem tartja maaát az igazság kizárólagos birtokosának. Tudja mindegünk hogy a teljes igazságot egyedül nem ragadhatja meg. Ezért alázatos é° türelmes ez a magatartás. Állandóan kész a tanulásra. Tanul is állandóan: gyakorolja magát Isten igéjének jobb, mélyebb megismerésében és megértésében. Ebben az igyekezetben kell és lehet igazán nemes versenyben versengeniök az egyházaknak. Tudva, hogy rész-egyházak: Krisztus eoy anyaszentegyhá- zának részei, tehát egymásnak is tagjai, testvérekül hivattak és kötelez- tettek el. De hát, ha így van — kérdezhetné valaki —. akkor miért nem valósítjuk meg ezt az egységet? Mi áll útjában az egyházak külső, forma szerinti és szervezeti egyesülésének? Nos, ezt a kérdést gyakran iaen sürgető hannséfnal és vem minden hátsó aondolat nélkül teszik fel némelyek. S ez a hátsó gondolat az: fogjanak össze a keresztyének, tegyenek félre minden kérdést s egyesüljenek, — a nemkeresztyének ellen. Hiszen, enyesto ~~hon az erg — hirdetik, — győzzük le hát egyesült erővel a „hitetleneket”. Ez a gondolkodás merőben ellenkezik az Üjtestamentom világával, de a reformáció gondolatvilágával is. Jézus elute- azokat, akik külső hatalmi eszközökkel akarták volna siettetni ..Isten országának” meavaló- sulását. S Luther sem volt hajlandó volitika.i. }m+~imi érdekekért feláldozni az evangélium tisztaságát. Az efféle „kereszteshadjáratra” számít- gató gondolkodás mögött végeredményben hitetlenséa húzódik meg. Mert nem akarja az evangélium ügyét, az eayház sorsát egyedül Istenre bízni, hanem emberi biztosítékokkal szeretné megtámogatni. Ez az egyházi, vallásos köntösben jelentkező hitetlenség az egyházra legveszedelmesebb, mert belülről megrontó ellensége. Az ilyen felfogásnak tehát nincsen köze az igazi ökumenikus gondolkodáshoz. 54
