Evangélikus Naptár, 1967
Vető Lajos: Reformáció
REFORMÁCIÓ Az 1967-ik esztendő a reformáció jubileumi éve. 1517-ben kezdte el a reformációt Luther Márton. Pontosan 450 évvel ezelőtt. Előzményei természetesen voltak a lutheri reformációnak a korábbi múltban. Különösen Húsz János prágai tanár fellépése volt a magyarországi reformáció szempontjából nagyhatású. Husziták hazánkban is nagy számban voltak. Jubilálni annyi, mint örvendezni, örülni, ujjongni. A lutheri reformációt évszázadokon át kegyetlenül üldözték nálunk is. A tizenhatodik század végén az ország lakosságának több mint 95 százaléka evangélikus volt. Most csak 4—5 százalékról beszélhetünk. DE EZ IS CSODA. Csoda, hogy egyáltalán megmaradtunk és megvagyunk. Isten megtartó szeretetének s őseink ragaszkodó áldozatkészségének köszönhetjük. Azért örülünk, jubilálunk tehát, hogy annyi szenvedés és üldöztetés megpróbáltatásai dacára is vagyunk; megvan egyházunk, vannak hívei, gyülekezetei, lelkészei, presbiterei. De jubilálunk, örvendező szívvel hálát adunk Istennek azért is, hogy egyházunk nem valamiféle régi emlék, amelyet már csak az ősök iránt való kegyelet őrizget, hanem egyház, amely MA TALÁN JOBBAN ES TISZTÁBBAN, mint sokszor a megelőző korszakokban, érti, felismeri és vallja azt, ami az értelme és a rendeltetése. Ügy ahogyan azt a legtömörebben maga Jézus Krisztus adta tudtunkra: SZERETNI' ISTENT és SZERETNI EMBERTÁRSAINKAT.-A reformáció szó maga annyit jelent, mint „újra formálni”. Ebben a szóban benne rejlik tehát az, hogy akik a reformáció hívei, azok a keresztyénség elavult, korszerűtlen alakjával elégedetlenek, s azt nem tartják jónak. Ez a bírálatot jelentő elégedetlenség nem volt meg mindenkiben a tizenhatodik században, Luther Márton és a többi reformátor idejében sem. Miért? Azért mivel aki elégedetlen a keresztyénség és az egyház fennálló formájával, annak van valamilyen meggyőződése, hite arra nézve, hogy mi az igaz keresztyénség, milyen az igazi egyház, illetve hogy milyennek kellene lennie. Ez a felismerés úgy jön létre az emberben, hogy részt vesz annak életében, istentiszteletein s egyéb alkalmain, de minél többet megismer belőle, annál inkább elégedetlenné válik. Ügy érzi, hogy gyakran éppen a lé3
