Evangélikus Naptár, 1967
Ottlyk Ernő: Luther küzdelme Isten igazságának érvényesüléséért-
Luther küzdelme Isten igazságának érvényesüléséértA Szentírás igazi és teljes tartalmának felismeréséből született Luther reformációja. Jóval a reformáció megindulása előtti időben figyelemmel lehet kísérni, hogyan fejlődött Luthernek Isten igazságáról és kegyelméről való felfogása. Évek hosszú sora érlelte benne a Szentíráson alapuló reformátori tanítását. Luther mint a wittenbergi teológia tanára, a Szentírás magyarázását tette munkássága középpontjává. Nagy körültekintéssel és alapos felkészültséggel magyarázta hallgatóinak először a zsoltárokat, majd különösen Pál apostol leveleit. A Szentírásban a legtöbb gondot Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele okozta Luthernek. Reformátorrá fejlődéséhez jelentős mértékben járult hozzá a felismerés, amelyre Isten éppen a Római levél magyarázata kapcsán vezette rá Luthert. Mindjárt az első fejezetben (17. v.) megakadt, amikor ezt olvasta: „Isten igazsága nyilatkozta tik ki az evangéliumban.” Hosszas tusakodás után világosodott meg előtte ennek az igének az értelme. Végül is meglátta, hogy Isten igazsága azonos Isten könyörülő, bűnbocsátó szeretetével, tehát az evangéliummal. Az evangélium Istennek azt az igazságát nyilatkoztatta ki, amellyel a könyörülő Isten a benne hívő bűnös embert igaznak nyilvánítja. Luther reformátori tette az volt, hogy az evangéliumot, Isten igéjét tisztán és igazán hirdette. Egyetemi előadásai és prédikációi egyre világosabban jelzik a tanításában megindult fejlődést, egyre erőteljesebben száll szembe a jócselekedetek megigazító hatalmáról szóló tanítással, egyre tisztultabban körvonalazza a hit üdvözítő erejét. Lelkészi szolgálata ugyanazt tükrözi, mint teológiája. 1515. óta teológiai tanári munkája mellett a wittenbergi városi tanács kérelmére a vártemplomban is igehirdetői tisztet töltött be. Amint egyetemi előadásai, úgy templomi prédikációi is megragadták a figyelmet, mert kiérződött belőlük a szív melegsége, a hitbeli meggyőződés ereje. Igehirdetésében feltűnő volt, hogy nem a szentek érdemére utalt, hanem mindenkor Krisztushoz törekedett vezetni a lelkeket. Luther Pál apostol tanítására támaszkodott. A hit által való megigazulás tanítása nem elméletet, hanem életet jelentett Luther számára. Luther élte azt, amit tanított. Teológiailag Isten igéjéhez hűen értelmezte a Szentírást. Világosan látta annak középponti tanítását: Isten kegyelmes igazságát. Ennek a helyes teológiai felismerésnek megfelelően éit is: amennyire megtapasztalta Isten szeretetét, annyira fordult szeretettel embertársai felé. Isten irgalmas voltát nem hálálhatta meg méltóképpen csak úgy, ha továbbadja a megtapasztalt szeretetet embertársai javára és hasznára. A középkori egyház romlottsága teljes ellentétben állott mindezzel. Teológiailag azt vallotta, hogy Krisztus és. a szentek érdemeinek fölöslegében kimeríthetetlen kincstárt örökölt az egyház s ebből a pápa tetszése szerint osztogathat a meghatározott feltételek mellett mindenkinek. Elvben hangoztatták, hogy a száj vallomásának és a szív töredelmének is kell követnie ezt, azonban Róma rövidesen egyszerű pénzfizetésre vál18
