Evangélikus Naptár, 1967
Ottlyk Ernő: Luther küzdelme Isten igazságának érvényesüléséért-
toztatta át a dolgot. A lelki kincseknek adása-vevése azt a régi pogány gondolatot idézte fel, amely szerint elég, ha valaki meghozta áldozatát az oltárra, ezzel már mindenben eleget tett és mint követelő fél állott az Istennel szemben. A pápák kihasználva a középkorban elért óriási hatalmukat, egyre nagyobb mértékben bpcsátották áruba a szentek érdemeit, saját kincstáruk megtöltésére. Roppant nagy számban bocsátottak ki leveleket, különböző árakon, amelyek a vevőt biztosították, hogy a rajtuk megnevezett idővel megrövidítik sajátmaguknak vagy szeretteiknek ideiglenes büntetését, hamarabb kikerülhetnek a tisztító tűzből és előbb mehetnek a mennyországba. A bűnbocsátó cédulák árusítása különösen II. Gyula és X. Leo pápák idejében virágzott. Az előbbi harcias egyházi fejedelem volt, aki legnagyobb örömét a hadviselésben találta s állandó háborúi miatt pénzzavarban volt. Az utóbbinál pedig a pazar fényűzés és az elődje által megkezdett római „Szent Péter-templom” továbbépítése igényelt folytonosan pénzt. X. Leo pápa a bűnbocsátó cédulák árusítását Németországban Albercht magdeburgi és mainzi érseknek s egyszersmind választó- fejedelemnek adta át. Albrecht érsek szintén pénzzavarban volt, mert a nemrég elnyert érseki javadalom fejében 30 000 arany forintot kellett a pápának fizetnie. Ezt az összeget a hírhedt Fugger bankár-ház kölcsönözte, s visszafizetésére napról-napra jobban szorította az érseket. Az érsek a pápával úgy egyezett meg, hogy a bűnbocsátó cédulák tiszta jövedelmének fele őt illette. Albrecht érsek egyik főügynöke, Tetzel János, dominikánus szerzetes volt, akit erkölcstelenség miatt életfogytiglani börtönbüntetéséből szabadított ki Albrecht. Luther már 1516-ban értesült a hírhedt Tetzel bűnbocsátó cédula-árusi tízeiméiről. Mélyen felháborodott Tetzel kufárságán, s részben kikelt ellene prédikációiban, részben írt püspökének is, azzal a kéréssel, hogy szüntesse be ezt a kereskedést. Levele válaszolatlan maradt. 1517-ben Tetzel közelebb jött Wittenberghez, volt idő, amikor a négy kilométerre levő Jüterbock-ban tanyázott. Luther hívei közül is sokan felkeresték s így Luthernek közvetlen tapasztalata volt a bűnbocsátó cédulák romboló hatásáról. Miután sikertelen maradt a főpapok felé intézett panasza, helyénvalónak látta, hogy nyíltan fellépjen a hamis tanítás és gonosz magatartás ellen. Erre a célra éppen mindenszentek napját választotta, amelyet Wittenbergben is nagy tömegek ünnepeltek meg. Az előző napon délben kiszegezte a vártemplom ajtajára a híres 95 tételt, amelyben megtámadta a bűnbocsánattal való kereskedést is, de közvetve vagy közvetlenül megtámadta a pápa korlátlan hatalmát és feltétlen tekintélyét is. A reformáció indítóoka tehát elsősorban az Isten igéjéhez való hűség volt. A Szentírás mindenek fölé helyezése Luthernek legfőbb reformátori cselekedete. Meglepő gyorsasággal terjedt Luther 95 tétele. Luther maga mondta, hogy „alig telt bele 14 nap s már bejárták azok egész Németországot”. Négy hét múlva pedig tudtak róla az egész keresztyén világban. Természetesen oka volt annak, hogy miért terjedt ilyen gyorsan a 95 tétel: széles rétegek úgy fogadták Luther fellépését, mint egy új korszak hajnalát. Luther bátor hangja a középkori egyház minden ellenzékét fellelkesítette. Kezdettől fogva átérezték Luther 95 tételének nagy jelentőségét kortársai. Csakhamar a 95 tétel kitűzésének napjától kezdték keltezni a reformáció megindulását. Melanchthon minden évben megemlékezett tanít2* 19
