Evangélikus Naptár, 1967
Jakus Imre versei
Szem nyitó m osoly — T. E. emlékér« Ültünk a körben ... Ránkborult a sátor s a kör közepén ő ült egymaga. — arcom sötét volt, mint az éjszaka — voltak sugárzó, bízó fények is, de minden fényen és minden homályon az ő mosolya tört át s mint a vándor ki pusztaságban oázisra lel, úgy hajoltunk a mosolya fölé és hallottuk, hogy szíve énekel. Pedig nem is szólt, csupán csak mosolygott, ó, ez a csoda hogyan eshetett? Ringató öllé hogy vált e mosoly s tartó ereje honnan vétetett? Más is mosolyog, de nem így, nem így! Így csak a Király mosolygott talán hajdanta, régen, mikor Simonnal találkozott a megtérés taván. És Bethesdává vált a szürke sátor s hódolni megállt az alkonyi nap s a petúniák illatot leheltek * a békés ég alatt s a mosoly vallott, mint a friss kenyér, mit száz karajra szel a fürge kéz s a lelkem, tudtam — először talán s mosoly hídján át a Mennybe néz.
