Evangélikus Naptár, 1967

Jakus Imre versei

Illés

Csak szőrcsuhája volt. Derékba durva öv hurkolta át s a lábát kő sebezte.

— olyan volt, mint a koldus, de ment előre az izzó helytetőre, mert Sziklavárban lakott a lelke.

Ezért tudott a Kármelen a meghallgattatás csúcsái felé vonulni énekelve.

Bűn

Milyen szomorú, hogy a hazugság kiszúrja néha igazat kéklő tiszta szemünket s vak üregekkel rángva mosolyra hazugon is csak kellemkedünk még, mint egy szerelmet mímelő

holtfáradt kokott.

i

l

i

i

132