Evangélikus Naptár, 1967
Jakus Imre versei
Hahó, Hahó! kiáltanám el én is — de az én szavam más előjelű! alant élek e véres rengetegben hol szemfog villan s felhúzott ínyű ordasként surran ártó gyűlölet az anyától szült emberek között s a rengetegben fegyverek ropognak s a Béke szárnya sebzett és törött. — Fehér galamb, Picasso fényes álma véres szárnnyal még föld porát veri s a magasságok ujjongó hahóját a szörnyű Moloch torka elnyeli. Hahó! Hahó! ÍTjjongok egyszer én is azon napon: az lesz a Győzelem, ha nemcsak fenn az űrben, űrhajón, de találkozunk egyszer — idelenn! Somogyi táj Roppant bölcső a völgy s a fodros hópihék alá bújik a föld, mint szárny alá csibék. Az utolsó besztercei Roppanva hull a kék besztercei. Dacolt a nyárral s eddig fán maradt, de jött az ősz, e dérfestette száj s meghalt szegény egyetlen csók alatt.
