Evangélikus Naptár, 1967

Várady Lajos: Tíz nap Worsmban (Történelmi riport)

Leszállt az est, a város minden részén harangok kondultaik s akik gondolkodó emberek voltak, egymás között tárgyalták a helyzetet és a várható eseményeket.

...Jost Amman festők, fametszők, szobrászok, bohém szabad emberek között fejtegette véleményét a nagy fogadó lármás ivójában.

— Az emberi szellem reformokat követel. Egyházunk oly igen lesüly- lyedt, hogy harangjaink már a mocsár melyéről szólnak. Papjaink vilá- giöb emuerek, mint mi vagyunk s más vágyuk sincsen, mint hasukat meg tömni, vagyonukat gyarapítani és uralkodni fölöttünk. Kezük drágakövektől csillog, tarka cselédségüknek száma sincsen. Ragyogó palotákat építenek maguKnak, szépen és olcsón festett csarnokokkal. Dőzsölnek, fürdőkben vesztegetik kegyes alapítványok javait, ritka lovakkal, kutyákkal, sólymokkal ékeskednek. Alkalmatlan pásztorokat küldenek a községekbe és csak a tizedet húzzák... Mi hagyjuk őket szabadon élni, de ők nem hagynak minket szabadon gondolkodni!

A hallgatók csöndesen bólogattak.

... Bramberg úr néhány kereskedő társát látta vendégül lakásán. Az asztalon ezüst kupákban csillogott a fehér rajnai bor s Bramberg úr, szakál- lát simogatva, tárgyilagos számvetést tárt elő.

— Immáron tobu, mint két évszázada az egész világ adófizetője a pápának. Benői nem érezhető annyira a pápai udvartól való függés, mint hazánkban, ügy hírlik, az uovar fényűző háztartásához birodalmunk évi 3lw uuu aranyat áldoz. Még ez csak hagyján... De valahányszor megüresedik valami főpapi tiszt — és ez mostanában elég gyakran előfordul — minden püspök beiktatásakor évi jövedelmének jó nagy részét fizeti Őszen tségének ...

Egyik vendége közbeszólt.

— Mainzi unokaöcsém írta, hogy az érsek palliuma 40 000 koronába került s a trieri érsek se kaphatta olcsóbban. No, meg még a perköltségeket is számításba vehetjük. Azt hirdették Rómában, hogy csak ott védik a gyengét az erőszakos erősekkel szemben. Dűlt is a pénz tengernyi pereskedések után, de az arany elvakította a római Iustitia istenasszony sze- mevnagát...

A bozontos kereskedőfejek felháborodottan remegtek. Mind arra gondolt, hogy ez a temérdek pénz kivonul az ország forgalmából s így az ö kereskedelmi számításaikból is.

... Hans Tnomasius tanácsnok a városháza folyosóján sétált barátjába, a város bírájába, Gottfried Semperbe karolva. Mivel pedig sokan jártak ott, bevonta az egyik széles ablakmélyedésbe. Szava mélyen zengett.

— A helyzet aggodalomra ad okot, amit bizonyára kigyelmed is tud. A főíőurak tanácskoznak, tanácskoznak, köszöntgetik, dicsérik egymást, no, meg főképpen koccintgatnak, de nem is sejtik mit érez a nép. Már a nemesek és a városi kiküldöttek között is sokan vannak Luther követői s a pápa, meg a főpapság ellenségei. Sőt, valamiképpen magam is ingadozási érzék a szívemben ...

A városbíró kissé csodálkozva nézett reá, mire az megszólalt, hogy igazolja magát.

— Látta már kigyelmed azt a fenyegető levelet, amit ma találtak itt a városházán?

Barátja nemet intett.

Hans Thomasius köpenye zsebéből óvatosan kivett egy durva papírlapot s kissé közelebb húzódva a folyosó lámpájához, felhangon olvasta: „Miután megegyeztünk és megesküdtünk arra, hogy nem hagyjuk el az igaz Luthert, mi, számra négyszázan, esküdt nemesek, ellenségeskedé125