Evangélikus Naptár, 1967
Bodrog Miklós: Egészen új
Az öreg az asztalba kapaszkodik, szeme kitágul, száját kitátja, levegő után kapkod, ordítani akar, de csak nyögni tud. — Mit beszélsz? And... Arca bevörösödik, majd átvált szederjes kékbe, irtózatos erőfeszítéssel nyúl a papír felé, de már nem éri el. Meglódul a székkel együtt és végigzuhan a földön. Este azt mondja otthon az asszony az urának. — Akkor te elintézed holnap a temetést a tanáccsal, pappal, kántorral. Elég lesz hármat harangoztatni. A sírásóknak majd birkát vágunk. Én megveszem a városban a koporsót, szemfedelet, koszorút. És beadom az ügyvédhez az iratokat. Így is lett. H. Németh István 3 & * 2 0 SS**# f EQÉSZEN ÜJ Mindig valami új kell... mert ha nincs, szárad a szív, s nem tudja, mi baja. Milyen rakéta dobja életünk mindig új perc remény-karjaiba? Mindig valami új kell. S milyen új? Tessék, itt van átmázolt tegnapod. Szedd össze múltad jobb darabjait, fényesítsd, toldozd, hátha megkapod, amire oly rég szívrepesve vársz, amitől frissé pczsdül életed, ami a rozsdát kirázza belőled, amire nézned mindig érdemes! Vagy más a vágyad? Tán megrendelésre kívánság-listád végig teljesül. S ha körülbástyáz szem-száj ingere, új leszel talán magad is belül? Nem sikolt benned többért valami, hogy magad légy más, új. egészen új, mint a teremtés hajnalán a szél, melyből a Lélek lehellete fúj? Tisztán, egészen új szeretnék lenni, élethosszig, megúnhatatlanul. Fürge szerszám a Mester nagy kezében, mely napról napra új leckét tanul. Bodrog Miklós! 123
