Evangélikus Naptár, 1967

Benczúr László: Pásztor és próféta - Emlékezés Járosi Andorra

Pásztor és próféta Emlékezés Járosi Andorra Néhány évvel ezelőtt előadást kellett tartanom kecskeméti gyüle­kezetünkben ezen a címen: A vonzó keresztyén élet titka. Járosi Andor életének példáján próbáltam meg­mutatni, hogy miért és hogyan vonzó a keresztyén élet. Ö ugyanis vonzó keresztyén életet élt. Kolozs­vári evangélikus lelkész és teoló­giai tanár volt. Ha nem ragadta volna el közülünk a második világ­háború, most lenne 70 éves. Sokan emlékeznek még rá. Tudá­sához, széleskörű műveltségéhez mérten keveset írt. Beszélgetve ta­nított. Lelkipásztor volt a legtágabb és legmélyebb értelemben. A sze­mélyéből kiáradó vonzás hatását szinte nem lehetett kikerülni. Nem futott az emberek után, de nem is menekült előlük. Mindig ke­resték. A két viláaháború között alig jelent meg Erdélyben irodalmi alkotás, amelynek kéziratát tanács­kérés vagy véleményezés végett el nem juttatták volna hozzá. „Az én lelkipásztorom” — ezzel a címmel ír róla verset Reményik Sándor. „Költők papja” — így emlékezik róla barátja, Kovács László, az egy­kori Erdélyi Helikon szerkesztője a „Lelkipásztor” 1949-es Járosi-em- lékszámában. „Széleskörű befolyást gyakorolt főképp az ifjú teológusok tudományos és gyakorlati nevelése, pásztori vezetése révén” — írja róla Karner Károly ny. teológiai taná­runk. Imre Lajos professzor pedig így jellemzi a kolozsvári Reformá­tus Teológiai Fakultáshoz való vi­szonyát: „magát az intézet édes gyermekének, mi pedig őt szeretett testvérünknek tartottuk”. Láttam román ortodox teológiai tanárt fel­jönni lakására könyvért, útbaigazí­tásért. Láttam utcán katolikus papot nyakába borulni. A nagytisz­teletű úr híve vagyok — mondotta. Ő adta vissza hitemet, amikor porig égett le falunk. Egyszer egy meg­tévedt kiskorú tanítványát rabláson érte a rendőrség. A letartóztatott gyermek, amikor nyomorúságára eszmélt, nem szüleiért, hanem „Já­rosi bácsiért” kiáltott. Szinte senki se tudta elképzelni, hogy ügye meg­oldáshoz ne jutna, ha hozzá fordul vele. A belőle kiáradó vonzó erő késztetett bennünket 1936-ban Ko­ren Emil akkori teológus-társammal arra, hogy fél évre biratkozzunk a kolozsvári teológiára. Kezdeménye­zésünket folytatták mások is. 1897-ben, Üjsándorf alván, To- rontál megyében született. Apja, akit ötéves korában elvesztett, ta­nító volt. Édesanyjával Erdélybe jöttek, rokonaikhoz. Kolozsváron és Nagyenyeden tanult, a legnaayobb nélkülözések és küzdelmek között. Édesanyja télen olykor fazékban 100

Next

/
Thumbnails
Contents