Evangélikus Naptár, 1955

Néhány mondat az újszövetségből

Jel. 3, 18-ban Krisztus arra hívja fel a laodiceai gyülekezetei, „kenje meg szemgyógyító írral szemét, hogy lásson“. Az ókorban híresek voltak a leodiceai orvosok s ugyanott készítettek messze földön híres és elterjedt szemkenőcsöt. Erről a „helyi nevezetességről“ veszi Krisztus a példát. Megszégyenítésül írja a „sem hideg, sem hév“ gyülekezetnek, hogy abban a városban, ahol annyi orvos van és olyan elismerten jó szembetegséget gyógyító kenőcsöt készítenek, a gyülekezet maga vak: nem látja meg bűneit, belső elesettségét, hanem önteltségében „szegény és vak“. Ezért mondja neki Krisztus: vegyen „szemkenőcsöt“: Krisztus igéjéből ismerje fel vakságát, hallgasson az igére, hogy megnyíljon szeme és lásson. A gyülekezetnek meg kell tanulnia, mi az, ami üdvére szolgál. Egyik legrejtélyesebb hely a Jelenések könyvében a 13, 18-ban az utolsó idők hamis prófétáját jelképező „fenevadat“ megjelölő szám: 666. Hogy ezt a titokzatos számot megérthessük, tudnunk kell, hogy a görög­ben és héberben minden betűnek számértéke van (tehát a görög a = alpha mint szám = 1, ß = béta mint szám = 2 stb.) 666 görög számjelzéssel te­hát x€s- Viszont ennek az a következménye, hogy akármely szó betűit számoknak is tekinthetjük és az egyes betűk számértékét összeadva, kap­juk annak a szónak a számértékét. Pl. a „Jézus“ név görög betűinek a száméitéke 888. Jel. 13, 18-ban tehát arról van szó, hogy a „fenevad“ ne­vének számértéke 666. Amíg azonban valamely szó számértékének a ki­számítása könnyű dolog, addig valamely számból visszakövetkeztetni a mögötte levő szóra, igen nehéz, mert ugyanaz a szám sokféle betűössze­tételt tesz lehetővé. így pl. a görögben az „Isten“ („theosz“), azután „szent“ („hagiosz“) és „jó“ („agathosz“) szavak számértéke egyformán 284, vagy „Pál“ („Paulosz“) és „bölcseség“ (,,szophia';) szavak számértéke egyfor­mán 781. Ezek a példák mutatják, hogy pl. a 284 vagy 781 számok felbon­tására többféle lehetőség van. Ezért a felbontás adott esetben igen ne­héz, sőt lehetetlen. Pompeiben pl. valaki egykor felírta a falra a szerelmi vallomást: „Szeretem a leányt, akinek száma 545“. Az illető leány bizo­nyára tudta hogy róla van szó. De mások talán már akkor sem tudták megfejteni a „rejtélyt“, a régészek sem tudják megfejteni. János, a Jelenések könyvének írója is bizonyosan azért adta meg a „fenevad“ számát, mivei a beavatottak, t. i. a könyv olvasói ismerték en­nek a számnak a titkos jelentését, viszont a kívülállók számára ez a szám semmit sem mondott, érthetetlen volt. A 666-os szám titkát a könyv szerzője nem közölte. Az hamarosan feledésbe ment, úgy, hogy a 2. század végén élt egyházi tanító, Iréneusz sem ismerte, noha származásánál fogva voltak kapcsolatai kisázsiai gyü­lekezetekkel, ahol leginkább ismerhették volna e szám titkát. Azóta is sok magyarázó törte fejét e szám titkán. Közben-közben sokszor egészen fantasztikus magyarázatokat is adtak neki. Legvalószínűbbnek az a ma­gyarázat látszik, amely e számban a keresztyénüldöző Neró császár nevét véli megtalálhatni. Héber betűkkel írva t. i. a „Készár Nérón“ = Néró császár szavak betűösszege 666. Ezt a felbontást avval is alá lehet támasz­tani, hogy Néró könnyen tűnhetett fel az első keresztyén gyülekezetek előtt úgy, mint az Antikrisztus előkészítője, sőt egyesen mint az Antikrisztus. De akármilyen tetszetős is ez a felbontás, mégsem lehet azt bizonyos­nak mondani. A 666-os szám titkot rejt és ez a titok talán mindig is meg­fejthetetlen marad a földön küzdő egyház, számára. Ez nem is baj, hanem jól van. Figyelmezteti ez a titok az egyházat arra, hogy az Antikrisztus mindig is titokzatos hatalom marad. Tudjuk, hogy az egyháztörténet fo­57

Next

/
Thumbnails
Contents