Evangélikus Naptár, 1955
„Én népem”
„En népem” Péter apostol az első pünkösdkor ezekkel a szavakkal fejezte be híres prédikációját: „Mert néktek lett az Ígéret és a ti gyermekeiteknek“. (Csel. 2, 39.) Ezek az igék Izrael népe, a zsidók felé hangzanak, ök Isten választott népe, Isten szövetséges gyülekezete. Nekünk, modern embereknek talán nem tetszik, hogy csak egyet választott ki Isten a szövetség népévé. A zsidó nép a választott nép! Nem is tudjuk megérteni a Bibliát és igazi mondanivalójától fosztjuk meg az Ó- és Űjtestámentomot, ha ezt nem akarjuk hitben elfogadni. De hogyan is kötött Isten szövetséget népével? Hogyan lett Izrael „Én népem“-mé? És mit jelentett Izrael életére, történetére és magatartására nézve az, hogy Isten őt tette „választott népévé“? Ábrahám, az Isten embere Mózes első könyvének a 12. fejezetében olvassuk, hogy Isten egy embert: Ábrahámot köti magához, hívja ki abból az egész emberiségből, amelynek Isten-ellenes forradalma a bábeli toronyépítésben érte el csúcspontját, tehát a maga egészében szembefordult Istennel. Ebből az emberiségből szólítja ki Isten Ábrahámot ezekkel a szavakkal: „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából arra a földre, amelyet én mutatok néked. Nagy nemzetté teszlek és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak tebenned a föld minden nemzetségei!“ Mi történt tehát? Isten egy embert választ ki, hogy az emberiség bukása után új utat mutasson az elbukottaknak. De igen fontos már itt, Ábrahám elhívásánál meglátnunk, hogy 1. Ábrahám kiválasztása Isten szabad döntése, amelyet nem befolyásol Ábrahám ilyen, vagy olyan magatartása, jelleme, vagy jellemte- lensége. Nem volt kegyesebb másoknál! Ábrahám tökéletlen, bűnös ember volt kiválasztásakor és az is maradt. Csak azért vált alkalmassá Isten akaratának a teljesítésére, céljainak a kiábrázolására, Isten sze- retetének a megmutatására, mert így akarta az ŰR. 2. A ki nem választottak viszonya Istenhez azon dől el, hogy hogyan tekintenek Isten választottjára. Aki átkot szór reá, azt Isten is megátkozza. Aki áldást mond reá, azt Isten is megáldja. 3. Isten nem azért választotta ki Ábrahámot, hogy csak vele legyen közösségben. Ez a választás, ez az engedelmességi kapcsolat kiterjed majd arra a népre is, amely tőle származik, s azután „a föld minden nemzetségére“. Az az Isten, aki most ezt az egyet teszi tanulójává, aki majd'egy népet tesz „választott népévé“, — ugyanaz az Isten, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson“ (1. Tim. 2, 4). 4. Mózes első könyve éppen azt mondja el, hogy Isten hogyan maradt hűséges kiválasztásához és szövetségéhez, bár az emberek: ősatyák bűnös élete ismételten kétségbe vonja és veszélyezteti Isten szövetségi szeretetét. Az ősatyák törtétepete nem szentek története! Leplezetlen nyíltsággal mondják el ezek a családi történetek, hogy még az Isten választottjainak, legközelebbi híveinek és szolgáinak a szíve is „csalárd • / 41 4 Evangélikus naptár — 1 >- 2 49
