Evangélikus Naptár, 1955

„Én népem”

és gonoszu (Jer. 17, 9) és tele van gonoszsággal ifjúságától fogva (1. Móz. 8, 21, Rm. 1, 21). Az ősatyák története alapján nem lehet a kegyes és jó embereket dicsőíteni, — de lehet, sőt kell azok nyomán a hű és kegyel­mes Isten dicséretét hangosan'hirdetni! Izrael, az Isten népe Mózes 2. könyve újat kezd: Izráel népének a történetét. Ez a törté­net dráma, amely Isten és népe között játszódik. A történetírás soha­sem elégszik meg az események felsorolásával. Hiszen az események­nek hátterük van. Megértésük mindig függ a történetíró hitétől, — vagy ahogyan ma mondani szokták — világnézetétől. Izráel népe történeté­nél a háttér Isten hívása az emberhez és az ember felelete erre a hí­vásra: az ember — felel-őssége. Isten hívása feleletre és felelősségre kényszeríti Izráelt, amely Jó­zsefnek, azaz „Izráelnek“ (1. Móz. 32, 29) a halála után nem Kánaán­ban, hanem Egyiptomban élt és pásztornépként a Nílus alsó folyásánál, a rendkívül termékeny Gósen tartományban, lakott. A Biblia megrázó képet nyújt Izráel egyiptomi életéről: elnyomás és üldöztetés a sorsa Egyiptomban. Gyűlölik. Kr. e. a XII. sz-ban vol­tak ott. Kemény robottal, sőt rabszolgamunkával gyötörték és igyekez­tek kiirtani. Törvényenkívüli, elnyomott, kihasznált proletárok voltak. Mózes 2. könyve az Ötestámentum egyik legfontosabb könyve, mert ez mondja el, hogyan kötött Isten szövetséget Izráellel. Ennek a szövet­ségkötésnek legfontosabb állomásai: 1. „Abrahám, Izsák és Jákob Istene“ kinyilatkoztatja magát Mózes­nek és elhívja eszközéül (2. Móz. 3). 2. Isten megszabadítja Izráelt a rabszolgaságból. 3. Isten szövetséget köt Izráellel a Sinai-hegyen és megajándékozza népét a tízparancsolattal. Mi a legfontosabb- ennél a szövetségkötésnél is? 1. Hogy egyetlen alapja Isten irgalmas szeretete (2. Móz. 3, 16; 34, 6—7), szabad választása. Izráel nem kegyesebb, nem vallásosabb és nem érdemesebb nép, mint bármelyik más. 2. Hogy Isten mindenekelőtt megszabadítja népét. A megváltó Isten, a kiválasztó Isten. 3. Hogy a megszabadító és szövetségetkötő Isten a világ és történe­lem Teremtő Ura. 4. Isten szövetségkötésének alapokmánya a tízparancsolat. Mi ennek az üzenete a mai ember számára? Mielőtt Isten parancsolna, azt mondja: „Én, az Űr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából“ (2. Móz. 20, 2). Mielőtt tehát kimondaná Isten, hogy „az enyém vagy“ — kijelenti, hogy „én a tied vagyok“. — ö a szövetség nagy kezdőbetűje! Először ő kötelezi magát, mielőtt Izráelt kötelezné valamire. Először ő szeret, mielőtt azt kívánná, hogy őt szeressék. Először ő igér hosszú életet, mielőtt szüléink tiszteletére szólí­tana fel bennünket. Először ő ád életet és megélhetést, csáládot boldog­ságot, mielőtt ezek megbecsülésére adna parancsolatot. Minden követe­lése előtt ott Van szerető kijelentése: „Én a tied vagyok“, „én vagyok az ÚR, a te Istened— és csak azután mondja, hogy te az enyém vagy, vagy azzá kell lenned. Csak így érthetők meg Isten parancsolatai és így lesz világos előt­tünk Isten minden követelése. így értette ezeket a választott nép is. 50

Next

/
Thumbnails
Contents