Evangélikus Naptár, 1955
MÓRICZ ZSIGMOND: CSATA
— Mit... Mit képzelnek ezek! Hát azt hiszed, nekem egy ragyás is jó! — Jó bizony a szépe! Kiválogatják! Oszt azt hiszik, hogy szegény lányoknak, mán a csutkája is jó meg a törekje! Klári csípőre tette a kezét. Erzsi is harcra-készen nézett farkasszemet a kapa melől. Egy percig végig-végig méregették egymást. Akkor a nagygazda- lány megrántotta a vállát. — A cipőmről se ráznám le a port egy ragyásért... Eriggy csak utána, nem szakasztom el előled. — Nekem semmi közöm hozzád ... — Látom! — Hát nem jól látod! A kapáslány lehajolt s tovább dolgozott. A nagygazdalány pedig lesímogatta a ruháját, megrázogatta magát, hogy a szoknyája ráncai jól essenek, s réklije gyűrődései elsimuljanak, s ötujjal felfésülte a homlokáról a rövid hajakat. Aztán hátat fordított a kapáslánynak s elment a sarki bokorhoz, amelyre le volt dobva a vasalt sárga kendője, azt felkötötte, gondosan, csinosan. Észre sem vette, hogy amerre járt, mindenütt utat vágott kis cipője a megkapált szegény palánták között. Mikorra elkészült, hogy hazamenjen, Pataki Pista már megint itt volt a lucernás szekérrel. Megállította a lovakat, úgy tett mintha valami baj volna. — Hova, hova, Klárika? — Két szemem után. — Jobb a négy szem után. Üjj fel na... Klári kényesen fordította el a fejét. A legény újra bíztatta. — Jobb lesz itt a lucernában. Akár a hintó, akár ez. Klárika! Klári megvetően, gyűlölködve nézett az arcába. A szeme beszélt a szája helyett. — Menjen a fajtája közé. Négykrajcáros gavallér... Ott az a lány. Intsen neki. A nem bánja, ha rücskös is... Azért annak maga a legszebb! Ellibbent, hogy csak úgy repült a szoknyája, és megvetően átment a lovak előtt az út túlsó felére s nemsokára letért a gyalogosösvényre, keresztül a búza közt. A legény meg csak nézett, utána nézett a gőgös kis pávának, aki éles késsel metszette ketté minden reménységét. Utána nézett, hogy kavarodik bele a kékszoknyája a zöld búzába, hogy virít ki a fényes sárga kendő csillogva a napfényen, hogy távozik, hogy eltűnik, mint hajnali álom, amely olyan nagyon szép s olyan könnyen elillanó ... Végre visszapillantott a káposztaföldre. Erzsi akármilyen lassan dolgozott is, akkorára már egészen közel ért. A legény gubbasztva ült a szekérben s hosszan elnézte a fürgén, 6* - 7-6 83
