Evangélikus Naptár, 1955
AZ EGYHÁZTÖRTÉNET NAGY ÉVFORDULÓI
Arnold tanítása nagyon merész és új volt. Hiszen alig 70 évvel előbb zajlott le az első nagy mérkőzés az egyetemes uralomért VII. Gergely pápa és IV. Henrik német király-császár közt. A pápák most ugyan szorult helyzetben voltak: a második keresztes hadjárat balsikere a nép körében elégedetlenséget és bizalmatlanságot keltett az egyház és a pápa iránt. A pápa kénytelen volt éppen vetélytársától: a német királytól kérni segítséget. Bresciai Arnold bukását is a német király segítsége idézte elő: Barbarossa Frigyes fogatta el és szolgáltatta ki őt a pápa hóhérainak. Meg is kapta ezért a pápától a császári koronát. Bresciai Arnold meglátta, hogy a világi hatalomra törő egyház ellenkezik azzal a hivatással, amire Krisztus rendelte. Az apostoli szegénység hirdetésével megelőzte Valdot, Assisi Ferencet és másokat. Ő tehát egyik első szószólója a középkorban annak a reformkövetelésnek, hogy az egyháznak uralom helyett a lelki szolgálat útjára kell térnie. Ennek az állhatatosan vallott meggyőződésének lett a vértanúja s egyúttal a reformáció egyik úttörője. Wiczián Dezső 425 éves az Ágostai hitvallás 425 ÉVVEL EZELŐTT, 1530-ban adták át Augsburgban a német- birodalmi gyűlésen a császárnak azt a hitvallást, amely aztán világszerte hitvallásuk lett az evangélikusoknak. A miénk is Ágostai Hitvallás névvel. Előkészítése, átadása, német szövegének felolvasása, utóbb védelmezése mind olyan tanulságos részlete az egyház történetének, hogy a mostani emlékezési alkalmat is megragadhatnánk megismerésükre. De szinte még hasznosabb és kedvesebb Kohurg vára felé fordulnunk figyelmünkkel: ott időzött Luther Márton az augsburgi vallástétel idején. Onnan figyelte a reformátor, mi történik a birodalmi gyűlésen. Oda küldték neki a tudósításokat, és ő onnan küldte a tanácsokat és véleményeit. Onnan írt leveleiben jobban tükröződik. az egyház 1530. évi története, mint olyan emlékekből, amelyek az ágostai gyűlésen jelen is volt személyektől származnak. Luther jól látta a gyűlés egyháztörténelmi fontosságát. Ugyanakkor azt is jól tudta, hogy az evangéliom ügye nem azon fordul meg, mit cselekszenek és határoznak a birodalom urai. Krisztus az Isten jobbján ül, ott is marad, akármi történik is végül Augsburgban! Az a tág égboltozat, amelyre a várból ki- és feltekintett, itt is arra emlékeztette őt, hogy Isten a gondviselésében is mindenható. Ezért maradt csüggedetlen rossz hírek vételekor is. Innen írta híres véleményét a készülő hitvallásról, ezt ugyanis Me- lanchthon Fülöp fogalmazta meg előmunkálatok alapján. „... Nagyon tetszik nekem, nem látok rajta semmi jav'tani vagy változtatni valót. Nem, is illenék ez, mert én nem tudnék olyan finornan és halkan lépni.. Krisztus Urunk segítsen, hogy sok és bő gyümölcsöt hozzon, amint reméljük és kérjük.“ Ebből is látszik, hogy nem a maga képességeiből táplálkozott a bizakodása. Folyton az Isten igéjére nézett. Azt írta Melanchthonnak: „Éjjel-nappal foglalkozom ezzel az üggyel, gondolkozom rajta, ide-oda forgatom magamban, vizsgálom, mi szól ellene, mi mellette, kutatom az egész Szentírást, és állandóan növekedik bennem az örvendező bizonyosság, hogy igaz dolog a mi tanításunk. Egyre szilárdabb leszek abban, hogy — ha Isten is úgy akarja — nem fogom engedni, hogy va0.3
