Evangélikus Naptár, 1955

AZ EGYHÁZTÖRTÉNET NAGY ÉVFORDULÓI

íamí is elvegye tőlem, akármi történjék is. Te agyon gyötrőd magad, mivél ennek az ügynek a végét és kimenetelét nem tudod megfogni kezeddel. De ha megragadhatnád, akfcor én nem akarnék többet törődni vele. Isten ezt az ügyet oda helyezte, amely hely nincs benne a te retorikádban, sem bölcseletedben, és ez a hely a „hit“. Ott van mindaz, amit az ember nem lát.“ •

Itt is folytatta bibliafordítási munkáját, sőt számot is adott róla, milyen nagy munka az. „A bibliafordításra nem képes akárki, ahogyan a balga „szentek“ vélik. Igaz, kegyes, hű, szorgalmas, istenfélő, keresztyén, tudós, tapasztalt, tanult szív kell hozzá!“

Innen, Koburgbol írta Luther azt a híres levelét is, amelyben leírta pecsétjét, az úgynevezett „Luther-rózsát“, „A kereszt legyen az első, feketén, szívben helyezve, ez pedig természetes színű. Ezzel arra akarom magamat emlékeztetni, hogy a Megfeszítettben való hit üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor igazulunk meg, ha szívből hiszünk. (Rm. 10,10.) Jóllehet a kereszt fekete, mert megöl, s kell, hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet saját színében, nem rontja meg a természetet, t. i. nem öldököl, hanem életben tart. Az igaz ember ugyanis hit által él, mégpedig a Keresztrefeszítettben való hit által. Ez a szív fehér rózsa közepén legyen annak kifejezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalással és békességgel ajándékoz meg, és egyenesen egy fehér, üde rózsába helyez. Mivel hogy nem olyan békesség és öröm ez, amilyent a világ ad, azért legyen a rózsa fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a lelkek és az angyalok színe. Ez a rózsa égszínkék mezőben legyen, mert az ilyen lelki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei örömnek kezdete. Ez azonban a lélekben és hitben már most megvan, a reménység által előre ízleljük, jóllehet most még nem érzékeljük. A mező körül arany gyűrű legyen: jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örökké tart és nincs vége soha; e mellett értékesebb minden örömnél és vagyonnál, amint az arany a legnemesebb és legértékesebb fém.“

Nem lenne azonban igaz az emlékezésünk Luther koburgi tartózkodásáról, ha nem gondolnánk arra, hogy itt írta meg magyarázatát a 113. zsoltárhoz, ahhoz a zsoltárhoz, amelynek a 17. versét koburgi szobájának a. falára is felírta: „Nem halok meg, hanem élek, é? hirdetem az Urunk cselekedeteit!“ Wiczián Dezső

425 éves a magyar reformáció első templomi éneke

Négy és egynegyed évszázaddal ezelőtt, 1530-ban Kassa városában szerezte B a t i z i András a „Szentegyházbéli dicséret“ címmel ránk maradt éneket. Első ez az ő énekei közt, de első egyáltalában a hazai reformáció énektermésében. Ezért emlékezünk rá. De hasznos is az emlékezésünk, mert minket is tud Isten igaz dicséretére tanítani.

Áldott legyen mindörökké az Atya Isten, , Dicsértessék magasságában a Fiú Isten,

Egyetemben vigasztaló Szentlélek Úristen! i

Nem titkolá az örök Isten kegyelmes akaratját,

Alákiildé mennyországból áldott szent Fiát,

Ki ajándék nélkül hirdeté bűnünknek bocsánatját.