Evangélikus Naptár, 1955
AZ EGYHÁZTÖRTÉNET NAGY ÉVFORDULÓI
szerint. A zavart csak fokozta, hogy az egyes idoszámításí rendszerek olyan kiindulóponthoz igazodtak, amely más országok területén jelentéktelen és így ott az időszámítás rendje számára alkalmatlan volt. Ezért volt olyan nagyjelentőségű Dionysius Exiguus kezdeményezése: rendszere nemcsak egyszerű volt, hanem olyan kiindulóponthoz alkalmazkodott, amely független volt egyes országok történetétől vagy politikai rendjétől. Sokszor szokásban volt, hogy az éveket az uralkodó uralkodásának a kezdetétől számítsák. Ez eredetileg kapcsolatban volt avval a pogány vallásos reménységgel, hogy az új uralkodó majd elhozza a „jobb kort“, vagy ókori kifejezéssel élve: az „aranykort“. Ez a reménység persze mindig csalókának bizonyult. Ezért haladt el ezek fölött a számítások fölött az idő. Amikor Dionysius Exiguus Krisztus születésétől, számította az éveket, éspedig mint „az Ür esztendeit“, illetve az „üdvösség éveit“, akkor ebben kifejezésre jutott az a hit és keresztyén meggyőződés, hogy Kriszlushan valóban beteljesedtek az emberiség ősi reménységei. Ezért figyelmeztet ez az időszámítás minket is arra, hogy Isten akarata szerint Krisztus lett az idők középpontjává. Ezt még világosabban mutatja az az eljárás, amelyet a XVIII. században egy olasz tudós, Recioli kezdeményezett, hogy t. i. Krisztus születésétől nemcsak előre („Kr. u.“) számítjuk az éveket, hanem visszafelé is („Kr. c.“).. Az pedig, hogy Kr. u. egyre magasabb évszámokat számolunk, nem azt akarja mondani, hogy egyre inkább távolodunk Krisztustól, hanem azt, hogy egyre inkább közeledünk Krisztus eljöveteléhez, parúsziájához. Karner Károly 800 éve halt meg Bresciai Arnold AZ 1155. ÉV TAVASZÁN Róma népe megdöbbentő látványosságnak volt a szemtanúja: felakasztották, azután megégették Bresciai. (olvasd: bressai) Arnoldot, majd pedig hamvait a. Tiberis-folyóba szórták. Mert Arnoldnak sok híve volt Rómában, hiszen kevéssel előbb még ő volt a vezetője a pápaellenes köztársasági pártnak. A pápa méltán félt hát attól, hogy kivégzett ellenfelének holttestét, vagy akár csak hamvait is hívei tiszteletben fogják részesíteni. Mi volt hát a bűne ennek a kemény önsanyargató életet élő szerzetes papnak? Nem valami szörnyű eretnekség, de mégis olyasmi, amit kiforgatva eretnekségnek is minősítettek. Eleinte csak azt hirdette, hogy a papoknak is követniök kell a szigorú szerzetesi szabályokat és teljes vagyontalanságban kell élniök. Aki nem így követi Krisztust, az megtagadja őt, s az ilyen papoktól kiszolgáltatott szentségek hatástalanok. Arnoldnak e tanítása miatt menekülnie kellett Itáliából. Francia- országba ment. Később azután visszatért Itáliába s Rómában a pápától független köztársasági párt lelkes harcosa lett. Kiváló szónoki képességgel hirdette, hogy a pápának a világi hatalma és uralma bitorlás; a világi hatalom jogos birtokosa a nép, illetve a laikusok. Az úgynevezett Konstantin-féle adománylevél, amelyre a pápák világi hatalomra való jogigényüket alapozták, eretnek ámítás. Azt remélte, hogy ha Róma népe függetleníti magát a pápától, újra visszaszerezheti régi dicsőségét. A papokat és a pápát semmi esetre sem illeti világi hatalom: nem való kard abba a kézbe, amelyik az úrvacsora kelyhét tartja. 62
