Evangélikus Naptár, 1955

Néhány mondat az újszövetségből

evangéliumot a megfáradottaknak és megterhelteknek, akkor „itt van közietek Isten királysága“! Azóta is Isten királysága titokzatos módon valósul, ahol hangzik az evangélium s Jézus gyülekezetét szerez magának, melyben mini testében jelen van ő maga, a fej. Valósul mindaddig, amíg „Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Űr az Atya Isten dicsőségére“ (Fii. 2, 11—12).

A keresztyén ember és a bűn. (1. Jn. 3, 6. és 9.)

Sok bibliaolvasónak okoz nagy nehézséget 1. Jn. 3, 4—10. szakasza, ahol a megszokott fordítás szerint ezeket a mondatokat olvassuk: „Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe... Senki sem. cselekszik bűnt, aki az Istentől született“. Ezek a mondatok az egyház története folyamán is többször okoztak félreértést, mert voltak olyan irányzatok, amelyeknek tagjai azt vallották, hogy a keresztyén ember, ha igazán megtért és újjászületeit, nem vétkezhetik. Első pillanatra valóban úgy látszik, mintha a levél ezt tanítaná és az. újjászületett keresztyénekről azt állítaná, hogy azok bűn- telenek. Kogy ez a magyarázat hamis, azt azonnal átláthatja az, aki visszaemlékezik arra, hogy ugyancsak János 1. levelében néhány oldallal az idézett versek előtt, olvasható az a mondat- is: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi- bennünk“ (1. Jn.. lr 8). Ez a verse egészen világosan mutatja, hogy az apostol talán ismert ugyan olyan keresztyéneket, aJkik magukról azt próbálták mondani, hogy ők bűntelenek, de az ilyenekről azt állította egészen határozottan; hogy ők megcsalják magukat, mikor ilyen íennhéjázóan gondolkodnak magukról és nincs bennük az Isten Lelke által megvilágosított „igazság“, vagyis az az őszinteség, hogy a Szentlélek által vezéreltetve egészen nyíltan és őszintén vizsgálják magukat.

De ha az apostol visszautasította ezt az öntelt és gőgös — mondhatnánk; faiizeusi — keresztyénségel, akkor mégis: mit jelentenek a fent idézett versek? Hogyan és milyen értelemben kell azokat helyesen magyarázni? Egy kis útbaigazítás ehhez már az is, hogy a fordításban az a kifejezés: „nem esik bűnbe“, nem egészen pontos. Helyesen így kell fordítani: nem vétkezik, nem követ el minduntalan bűnt, nem, enged a bűn csábításának. Ez világosabbá válik, ha nézzük ennek a mondatnak az összefüggését.

Előzetesen az apostol arra figyelmeztette olvasóit: aki vétkezik és bűnt cselekszik, egyúttal törvénytelenséget cselekszik, tehát mindig megszegi a törvényt. Nem szabad áltatnunk magunkat: ha bűnt cselekszünk, nyíltan szembefordulunk Istennel. Ez minden "esetben megtörténik, akármilyen kicsinek vagy jelentéktelennek is lássék az a bűn. Pedig Isten azért küldte el Fiát, hogy az „elvegye“ a bűneink, tehát úgy távolítsa el azokat, hogy többé ne lehessen találni őket. Küldetése nemcsak az volt, hogy halálával bűnbocsánatot szerezzen azoknak, akik benne hisznek, hanem az is, hogy bűneiket úgy elvegye, hogy valóban szabadok legyenek a bűntől, az ne uralkodjék felettük és ezért valóban nem is engednek a bűn csábításának. Hiszen ő maga is bűntelen volt és ebbe az ő bűntelen, Istennek engedelmes új életébe akarja belevonni az övéit. Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik hozzá a 6. vers: baj van annak a keresztyénnek az élete, magatartása körül, aki megfeledkezik arról, hogy Krisztus elvette

54