Evangélikus Naptár, 1955

Néhány mondat az újszövetségből

evangéliumot a megfáradottaknak és megterhelteknek, akkor „itt van köz­ietek Isten királysága“! Azóta is Isten királysága titokzatos módon való­sul, ahol hangzik az evangélium s Jézus gyülekezetét szerez magának, melyben mini testében jelen van ő maga, a fej. Valósul mindaddig, amíg „Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Űr az Atya Isten di­csőségére“ (Fii. 2, 11—12). A keresztyén ember és a bűn. (1. Jn. 3, 6. és 9.) Sok bibliaolvasónak okoz nagy nehézséget 1. Jn. 3, 4—10. szakasza, ahol a megszokott fordítás szerint ezeket a mondatokat olvassuk: „Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe... Senki sem. cselekszik bűnt, aki az Istentől született“. Ezek a mondatok az egyház története folyamán is több­ször okoztak félreértést, mert voltak olyan irányzatok, amelyeknek tagjai azt vallották, hogy a keresztyén ember, ha igazán megtért és újjászületeit, nem vétkezhetik. Első pillanatra valóban úgy látszik, mintha a levél ezt tanítaná és az. újjászületett keresztyénekről azt állítaná, hogy azok bűn- telenek. Kogy ez a magyarázat hamis, azt azonnal átláthatja az, aki vissza­emlékezik arra, hogy ugyancsak János 1. levelében néhány oldallal az idézett versek előtt, olvasható az a mondat- is: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi- bennünk“ (1. Jn.. lr 8). Ez a verse egészen világosan mutatja, hogy az apostol talán ismert ugyan olyan keresztyéneket, aJkik magukról azt pró­bálták mondani, hogy ők bűntelenek, de az ilyenekről azt állította egészen határozottan; hogy ők megcsalják magukat, mikor ilyen íennhéjázóan gondolkodnak magukról és nincs bennük az Isten Lelke által megvilágo­sított „igazság“, vagyis az az őszinteség, hogy a Szentlélek által vezérel­tetve egészen nyíltan és őszintén vizsgálják magukat. De ha az apostol visszautasította ezt az öntelt és gőgös — mondhat­nánk; faiizeusi — keresztyénségel, akkor mégis: mit jelentenek a fent idézett versek? Hogyan és milyen értelemben kell azokat helyesen magya­rázni? Egy kis útbaigazítás ehhez már az is, hogy a fordításban az a ki­fejezés: „nem esik bűnbe“, nem egészen pontos. Helyesen így kell fordí­tani: nem vétkezik, nem követ el minduntalan bűnt, nem, enged a bűn csábításának. Ez világosabbá válik, ha nézzük ennek a mondatnak az össze­függését. Előzetesen az apostol arra figyelmeztette olvasóit: aki vétkezik és bűnt cselekszik, egyúttal törvénytelenséget cselekszik, tehát mindig meg­szegi a törvényt. Nem szabad áltatnunk magunkat: ha bűnt cselekszünk, nyíltan szembefordulunk Istennel. Ez minden "esetben megtörténik, akár­milyen kicsinek vagy jelentéktelennek is lássék az a bűn. Pedig Isten azért küldte el Fiát, hogy az „elvegye“ a bűneink, tehát úgy távolítsa el azokat, hogy többé ne lehessen találni őket. Küldetése nemcsak az volt, hogy halálával bűnbocsánatot szerezzen azoknak, akik benne hisznek, ha­nem az is, hogy bűneiket úgy elvegye, hogy valóban szabadok legyenek a bűntől, az ne uralkodjék felettük és ezért valóban nem is engednek a bűn csábításának. Hiszen ő maga is bűntelen volt és ebbe az ő bűntelen, Istennek engedelmes új életébe akarja belevonni az övéit. Ehhez a meg­állapításhoz kapcsolódik hozzá a 6. vers: baj van annak a keresztyénnek az élete, magatartása körül, aki megfeledkezik arról, hogy Krisztus elvette 54

Next

/
Thumbnails
Contents