Evangélikus Naptár, 1955
Néhány mondat az újszövetségből
Néhány mondat AZ ÚJSZÖVETSÉGBŐL Melyik bibliaolvasó ne tapasztalta volna mar, hegy vannak ilyen mondatok vagy akár szakaszok is a Szentíráshoz. melyeket nem értett vagy nem tudott összeegyeztetni avval, amit az egyház tanításaként hallott? Az ilyen mondatok sokszor nagy lelki nehézséget okoznak a biblia- olvasóknak, sokszor pedig egyenesen arra vezetik, hogy azokat félreértse vagy hamisan értelmezze, magyarázza. Néhány ilyen helyet szeretnénk a következőikben felsorakoztatni és megmagyarázni. „Isten országa tibennetek!“ (Lk. 17, 21.) Az elbeszélés szerint egyszer megkérdezték Jézust a farizeusok: mikor jön el az Isten országa. Ez akkor igen korszerű és súlyosan politikai kérdés is volt, mert „Isten országa“ eljövetelét összekapcsolták avval a reménységgel, hogy akkor összeomlik az egész ismert világot zsarnoki hatalma alatt tartó római birodalom és a zsidó nép is felszabadul ellenségeinek hatalma alól, sőt maga uralkodik majd Isten erejével a pogá- nyok közt. De Jézus nem. esett bele ennek a kérdésnek a csapdájába. „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el — feleli Jézus —, sem azt nem mondják: íme, itt, vagy íme, ott van.“ „Isten országa“ tehát — ez Jézus feleletének a pontos értelme — nem úgy „jön el“ vagy valósul meg, hogy azt meg lehetne figyelni, akár természeti, akár történeti eseményekről le lehetne olvasni. Azt sémi lehet róla mondani, hogy történelmi események által valósul meg. „Isten országa“ tehát nem olyan „ország“, mint a földi birodalmak, melyek láthatók és megfigyelhetők állam- rendszerükben, mellyel alattvalóikat kormányozzák, vagy a polgárok révén, akik az illető birodalomhoz tartoznak, akár hazájukban, akár külföldön éljenek. Tulajdonképpen nem is jó az a fordítás, hogy Isten „országa“. Helyesebben úgy kellene fordítani: „Isten királyi uralma“, vagy „Isten királysága“. Ezért nincs „Isten országa“ „itt“ vagy „ott“, pl. Palesztinában vagy akár Európában stb. Mert ez azt is jelentené, hogy mivel itt vagy ott „van“, azért másutt nincs. Isten királysága ott van, ahol Isten keresztülviszi királyi hatalmát. Isten királysága akkor „jön el“, amikor Isten megtöri ellenfeleinek, a gonoszságnak, a bűnnek hatalmát és neki szolgáló, engedelmes, az ő örök életében járó népet teremt magának. De hogyan történik ez meg? Vájjon úgy, hogy Isten egyszerre csak halálba és kárhozatba taszítja a gonoszokat, azokat az ellenfeleit, akik talán nem is tudnak róla? Nem, hanem — ekkor mondja Jézus csodálatos, sokszor félreértett igéjét, — „az Isten országa tibennetek van“. Ez helyesebben, pontosabban — egyúttal még titokzatosabban is — így hangzik: „Isten királysága ott van — közietek!“ Ez éppen Isten királyságának a „titka“ (Lk. 8, 10; Mk. 4, 11; Mt, 13, 11). A farizeusok várják, hogy egyszer majd csak megtörténik a csoda: megjelenik a messiás, aki „szájának lehelletével“ — ma azt mondanánk: csodafegyverekkel — elpusztítja a pogányokat és nagyszerű messiási birodalmat állít fel népe számára. Erre válaszolja Jézus, hogy ez hamis reménység, mert a csoda már megtörtént: Isten királyi uralma itt van „köztetek“. Mikor Isten elküldötte Jézust, azt, aki teljesen és valóban csak neki engedelmeskedik, és amikor éppen ő hoz 53
