Evangélikus Naptár, 1955

Egyházi élet egykor és ma

összetartozunk. Nehéz volt ezt megtanulni a szakadár korínthusi gyülekezetnek, nehéz ezt megtanulni az egész emberiségnek. Nehéz lecke ez az egész keresztyénség számára. Nehéz összetartozni, ha mindenki fej, szem, vagy kéz akar lenni, de nehéz összetartozni, ha a láb, a fül és a test többi részei sem lehetnek azok, amik szeretnének lenni. Isten szép renddel szerkesztette egybe a testet. Minden tagnak külön megszabta a maga rendeltetését, de erős, egészséges csak akkor lesz a test, ha minden tag a másikat megbecsülve a legteljesebb összhangban dolgozik. A sokrétű, csoportokra szakadó Kcrinthusnak nehéz volt ezt megérteni, de vájjon a mai keresztyénség jobban, megérti?

Mi keresztyének összetartozunk az egész világon. Európaiak és amerikaiak, fehérek és színesek ugyanannak az egyháznak, a Krisztus testének vagyunk tagjai. Mi evangélikusok vegyük észre, hogy ugyanannak az evangélikus egyháznak vagyunk mindnyájan tagjai. Különböző felfogású, kegyességű evangélikus keresztyének mi mind összetartozunk és összetartozunk az egy gyülekezeten belül is. összetartozunk, mert egy Urunk van, összetartozunk, mert egy testnek a tagjai vagyunk, összetartozunk, mert Isten a különböző tagokat szerves egésszé szerkesztette össze a testben. Hogy ez az összetartozás valóság legyen, ahhoz hit és engedelmesség, becsület és jóakarat kell. Becsülettel, jóakarattal, hittel és engedelmességgel mi mindent lehetne elérni. Egyik tag sem mondhatja a másiknak: nincs rád szükségem, mert mindnyájan egymásra szorulnak. így az egyházban sem tudunk egymás nélkül élni s még ha nem is találkozunk egymással, ha soha nem is látjuk egymást, akkor is kihatással van az életünk az egész egyházra, az egész testre. Az erőtelenebb és éktelenebb tagokat is meg kell becsülnünk, mert a test tagjaival is az a helyzet, hogy „amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek“. Nagyon rászorul az egyházra, mireánk. mindnyájunkra egymás megbecsülése, összetartozásunk figyelembevétele.

4. összetartozunk — I. Kor. 12, 12-25.

5. Örömben — bánatban — I. Kor. 12, 26-27.

Emberi természetünknek az a sajátossága, hogy ha szenved valaki, félrehúzódunk, nehogy nekünk is el kelljen szenvedni az ő baját, vagy jobb esetben sajnálkozunk; ha öröme van valakinek, irigyeljük, vagy azt mondjuk, hogy nem érdemli meg, hogy ilyen jó dolga legyen. Krisztus testére, az egyházra azonban nem érvényes ez a magatartás. Akár akarjuk, akár nem, mi mindnyájan összetartozunk, a Krisztus testének tagjai vagyunk és bármely tagnak a sorsa kihatással van az egészre. Bármely egyszerű tag sorsa kihat az egész egyház életére. Mindez különösen hangzik, de ez Isten igéjének kijelentése és igazsága: „akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetek egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.“ Egy korinthusinak a bűne kihatással volt az egész gyülekezetre és Pál apostol felelőssé tette érte az egész gyülekezetek

Egy ember hűtlensége, hitetlensége kihatással van az egészre, egynek hűsége sokakat megerősíthet. Egy-egy pápának bűne sokakat eltávoíí- tott az egyháztól, egy Luthernek hite sokakat hitre vezérelt. Egy embernek bűne ma is sokakat megbotránkoztat és egy embernek hűsége az egész egyház megújulását is jelentheti. Egy embernek szektáskodása megront47